A parlamenti felhatalmazás elég bonyolultan fogalmaz, de a kormányzati kommunikáció révén tudni lehet, hogy a magyar katonák alapvető feladata a kurdisztáni főváros, Erbil mellett épülő katonai bázis őrzés-védelme és a kiképzők kísérése. Túl sok részletet már csak azért sem lehet tudni az nemzetközi kiképző misszió kurdisztáni része, a Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ (KTCC) annyira új, hogy csak most nyeri el végső formáját. Annyit lehet tudni, hogy német és olasz parancsnokság alatt működik majd felválta, de lesznek britek, amerikaiak és hollandok meg norvég kiképzők is.
Mit fognak a magyar katonák Irakban csinálni?
Az őrzés-védelmi feladatok bár a kemény és monoton rutin miatt egyszerű feladatnak tűnhetnek, épp a váratlanság és a kiszámíthatatlan környezet miatt érdekesek. Ha tetszik, a Magyar Honvédség egyik specialitásává vált ez a feladattípus az 1999-es NATO-csatlakozás óta.
Koszovóban 1999 és 2005 között majd 300 emberrel őriztük a KFOR fő bázisát, Afganisztánban 2006 és 2013 között a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) bázisát, és 2012-ben Kabulban a NATO-erők fő bázisát védték magyar katonák.
Ami általában mindenkinek beugrik az őrzés-védelmi feladatokról, az az, hogy a katonák őrzik a tábor bejáratát, beléptetik az embereket és a járműveket, szigorúan néznek az őrtornyokból kifelé. Ennél azért kicsit összetettebb a feladat, ami például függ a technikai őrzés-védelem minőségétől (mozgásérzékelők, kamerák, riasztók, behatolásjelzők). Emellett a katonáknak biztosítaniuk kell egy úgynevezett QRF-t, azaz gyorsreagálású egységet, amely képes a nap 24 órájában pár percen belül útnak indulni és megtámogatni azokat, akiket megtámadtak.
A magyar katonák a tábor őrzését valószínűleg nem saját irányítás alatt fogják ellátni, az eddigi hírek szerint a mintegy 500 fő feletti kontingensnek is lesznek erre kijelölt egységei, így olasz irányítás alatt dolgozhatnak majd a honvédek.
A magyar katonák másik feladata a kiképzők kísérése lesz, ugyanis a kiképzők (és a magyar katonák) lakóhelye és a kurd milicisták (peshmergák) kiképzése nem egy helyen van, sőt egyes hírek szerint létezik egy második, a török határ közelében levő kiképzőhely is, de egyelőre nem világos, hogy a nemzetközi kiképzők ott is jelen lesznek-e. Ez a feladat is jól ismert a katonák számára, ez a napi életük része volt Koszovóban és Afganisztánban is.
Tekintve, hogy a magyar honvédség kis létszámú, viszont évente folyamatosan 800-1000 katona van misszióban, szinte biztosra vehető, hogy olyan veteránok fognak menni Irakba, akik már két, három, esetleg négy alkalommal is megjárták valamelyik missziót.
A tegnapi parlamenti szavazást követően, Szijjártó külügyminiszter által kiadott kommüniké a 150 fős maximum létszámú misszióról annyi új információt közölt még, hogy a gyakorlati feladatokban részt vevő 110 katonán túl, hatan a különböző parancsnokságokon lesznek, négyen pedig az Iszlám Állam lehallgatásával fognak foglalkozni (technikai felderítőrészleg). A maradék 30 fő itthon fog tartalékot képezni, arra az esetre, ha vészhelyzet esetén meg kell erősíteni a magyar kontingenst vagy a nemzetközi kontingenst
Mi kerül ebből 20 milliárd forintba?
A misszióról szóló első hírek kapcsán mindjárt azt is hallhattuk, hogy a tervezett maximális költsége egy évre max. 20 milliárd forint lenne. Ez rengeteg pénz, a honvédség éves költségvetésének 8-9 százaléka és az afganisztáni missziókról is tudjuk, hogy 10-12 milliárd forintnál sosem kerültek többe. Sajtóhírekből tudjuk, hogy az USA-val hétmilliárd forint értékben folynak tárgyalások hadfelszerelés biztosításáról, ha ezt az összeget levonjuk, máris reálisabb összeget kapunk. Erre a segélyre nagy szüksége van a honvédségnek, mert a szárazföldi erők haditechnikai eszközei annyira elavultak, hogy csak néhány olyan pokolgépbiztos járműve vagy magaspáncélozottságú, nagyteljesítményű külsőre teljesen civil kinézetű terepjárója van a katonáknak, amely alkalmas az ilyen környezetben való mozgásra. Afganisztánban ezt úgy oldotta meg a Honvédség, hogy a civil terepjárókat helyben bérelte, a katonai járműveket pedig az USA-tól kapta kölcsön.
Mivel a kiképzők kísérése alapfeladat, és az Iszlám Állam „technikusai” a világ legjobb házilagosbomba-gyártói, kulcsfontosságú lesz, hogy mivel utaznak majd a honvédek. A járművek mellett valószínűleg szükség lesz pokolgépek indítását zavaró berendezésekre és pilóta nélküli repülőkre (drónokra) is. Ez utóbbiakkal már rendelkezik a honvédség, épp azért kerültek beszerzésre évekkel ezelőtt, hogy a katonák afganisztáni járőrözését biztonságosabbá tegye.
A költségek legnagyobb részét egyébként a fizetések fogják kitenni, ilyenkor a katonák komoly veszélyességi pótlékot kapnak, egyébként szerény itthoni fizetésükhöz képest. Bár a közvélemény egy része emiatt gyakran „zsoldosnak” titulálja a katonákat, ám jó lenne tudomásul venni, hogy ingyen senki sem dolgozik, és ezek az emberek – kormányok aktuális színétől függetlenül – mindig vállalják, hogy akár az életüket is kockára teszik.
A belpolitikai kung-fu napi harcai miatt gyakran figyelmetlenek vagyunk a külvilágban folyó eseményekkel kapcsolatban. Bár egy globalizált világban élünk, tagjai vagyunk az EU-nak és NATO-nak, magunkra mégis hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint akik csak elszenvedői lehetünk a körülöttünk folyó eseményeknek, haszonélvezői nem. A külpolitikai értékeket és érdekeket vagy-vagy lehetőségként fogjuk fel, pedig párhuzamosan egymás mellett, egymást kiegészítő szempontként kell használni.
A mostani iraki misszióban való részvétel is ilyen.
Az ellenzék a döntés mögött csak a Budapest és Washington között meglevő feszültségek enyhítésének eszközét látja, nem mintha a 2003-as szocialista kormány nem csatlakozott volna hasonló okokból az USA iraki inváziójához, igaz a katonák kiküldésével megvárva annak nemzetközi jogilag legitimizált időszakát. Ám látnunk kell azt is, hogy Magyarországnak a MOL révén – amely a kevés valódi magyar multi az országban – komoly gazdasági érdekei vannak épp a kurdisztáni területeken. És ezek mellett az érdekek mellett ott vannak, ott lehetnek azok az elvi szempontok is, amelyek egy, a barbárság valóban új szintjét jelentő terrorszervezet elleni fellépés mellett szólnak, az ország lehetőségeihez mért szinten és erőforrásokkal.
Az elemzés szerzője Wagner Péter, külpolitikai elemző, blogger, a közelmúltban jelent meg könyve Irakról Homokvihar Bagdadban címmel.
