A Donyeck-medencében kirobbant szakadár felkelés kizárólag annak köszönhette a sikerét, hogy Oroszország támogatta és az orosz titkosszolgálatok aktívan részt vettek benne – közölte Volodimir Feszenko ukrán politológus a konfliktus kitörésének első évfordulóján, az MTI kijevi tudósítójának adott interjúban.
A két kelet-ukrajnai megyét érintő fegyveres konfliktus azzal kezdődött, hogy 2014. április 6-án oroszbarát tüntetők megrohamozták és elfoglalták Donyeckben a megyei közigazgatási hivatalt, Luhanszkban pedig a biztonsági szolgálat (SZBU) helyi épületét.
Az egy évvel ezelőtti, Donyeckben készült felvételeken az látható, hogy az épületet védő rohamrendőrökre több tucatnyi, sportruházatot viselő férfi támadt rá. A rendőrök tanácstalanul álltak, nem kaptak parancsot az oszlatásra, végül a támadók egy csoportja áttört a rendőrsorfalon és behatolt a megyeháza épületébe.
Harkiv és Odessza nem kért a szakadárokból
A szakadárok botjaikat hamarosan Kalasnyikovokra cserélték – az első lőfegyverekre az elfogalt SZBU-hivatalokban tettek szert, de néhány napon belül már AK-100-as, kizárólag Oroszországban rendszeresített gépkarabélyok is feltűntek az épületfoglalók kezében, akik a kapucnis melegítőt katonai ruhára cserélték.
Feszenko kiemelte: a donyecki szakadárok önkényesen kikiáltott „népköztársaságát” orosz állampolgárok irányították, „miniszterelnökük” az az Alekszandr Borodaj lett, aki a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása körül is bábáskodott. Saját bevallása szerint szoros kapcsolatban áll Putyin tanácsadójával, Vlagyiszlav Szurkovval, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő szervezte azt az orvlövész-csapatot, amely tavaly februárban a kijevi Majdanon tüntetőkre tüzet nyitott. A szakadárok főparancsnoka, későbbi „védelmi minisztere”, Ihor Sztrelkov pedig az orosz katonai hírszerzés ezredese.
Feszenko elmondta: a szeparatisták már márciusban tettek kísérletet a hatalom megszerzésére, akkor viszont még nem tudott segíteni Oroszország, amely a Krím megszállására összpontosította erejét. A kezdeti időkben még Harkiv és Odessza megyékre is ki akarták terjeszteni a szakadár törekvéseket, de ott a lakosság részéről kevésbé voltak erősek a szeparatista érzelmek és az új kijevi vezetéssel szembeni bizalmatlanság és sokkal kisebb az orosz titkosszolgálati jelenlét.
15 százalék akar Oroszországhoz tartozni
A politológus szerint 2014 tavaszán a helyi lakosságnak nagyjából egyharmada támogatta a Donyeck-medence elszakadását. Oroszország beavatkozása viszont sorsdöntő volt, e nélkül úgy haltak volna el az elszakadási törekvések, mint 2005-ben, a narancsos forradalom után, amikor a kelet-ukrajnai oligarchák kiegyeztek Kijevvel. Az elszakadáspártiak abban bíztak, hogy Oroszország ugyanúgy magához csatolja a területet, mint a Krímet, Moszkva azonban közölte a szakadárokkal, hogy erre nem fog sor kerülni.
A közvélemény-kutatások eredményére hivatkozva Feszenko azt mondta: az elmúlt időszakban a lakosság döntő többsége már csak békét akar és nem érdekli, hogy erre milyen vezetés alatt kerül sor. A régió függetlenné válását jelenleg a lakosság egynegyede támogatja, Oroszországhoz csatolását pedig 15 százalékuk. A szakértő szerint ez a visszaesés azért történt, mert a lakosság megértette, hogy Oroszország nem akarja magához csatolni a Donyeck-medencét. A legtöbben, 40 százaléknyian amellett vannak, hogy a terület maradjon Ukrajnán belül, de megnövelt önigazgatási jogokkal.
