“Annak jeleként, hogy San Gennaro szereti a pápát, a vér már félig folyékonnyá vált” – mondta a székesegyházban Crescenzio Sepe bíboros, és a magasba tartotta a szent vérét tartalmazó egyik ampullát. Ferenc pápa meglepettnek tűnt a kijelentés után, és magához véve a mikrofont, egy viccel próbálta elütni az állítólagos csodatételt. “A bíboros azt mondta, a vér csak félig folyékony. Úgy tűnik, a szent csak félig szeret minket. Több jót kell tennünk, hogy még jobban szeressen minket” – mondta a katolikus egyházfő, anélkül, hogy állást foglalt volna a vércsodáról.
A “nápolyi vércsoda” időről időre megtörténik: a templomban őrzött, üvegtégelyben lévő alvadt vér folyékonnyá válik és láthatóan felbuzog. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton, illetve szeptember 19-én történik a csoda, és nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad. A csodás jelenség bekövetkeztét a nápolyiak a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik.
A Dél-Olaszországban 272-305 között élt és mártírhalált halt San Gennaro megalvadt vére először akkor lett folyékony, amikor ereklyéit a IV. században a nápolyi dómba szállították. Az egyik ampulla háromnegyedig van vérrel, a másik csak félig, mivel a vér egy részét III. Károly király a 16. században Spanyolországba vitte. Ugyanakkor tudósok szerint a vér folyékonnyá válása nem csoda eredménye, hanem azért következik be, mert az ampullában lévő vegyi anyagok hatására viszkozitása (belső súrlódása) megváltozik, ha mozgatják. Ahogy ez szombaton is történt, amikor a pápa érkezése miatt előhozták az ampullákat a székesegyházban.
