Másfél hete találgatja a világ, hogy hova tűnt Vlagyimir Putyin. Oroszország első embere utoljára március 5-én állt a nyilvánosság elé, amikor Matteo Renzi olasz kormányfővel találkozott. Azóta az elnöki sajtóiroda csak fényképeket adott ki róla, amelyeken különböző közméltóságokkal tárgyal, de azok sokak szerint korábban készülhettek. Mindez azért különösen szokatlan, hiszen Putyin mindig a figyelem középpontjában van, a reflektorfény fontos része elnöki imázsának. Soha nem fordult még elő, hogy ilyen hosszú időre kerülje a nyilvánosságot.
A sajtóban először csak az merült fel, hogy Putyin beteg. Ezt egy kazah kormányzati forrás nyilatkozta a Reutersnek, miután Vlagyimir Vlagyimirovics lemondta múlt hétre tervezett utazását a közép-ázsiai országba. A Kreml sajtófőnöke tagadott, és az internet népének csak ennyi kellett. Az orosz elnök rossz egészségi állapotáról szóló pletyka lavinát indított el, néhány nap alatt elméletek egész sora született, volt, aki szerint Putyin már nem is él, mások azt pletykálták, hogy igazából gyereke született, egyesek pedig viccesen felvetették, hogy az orosz elnök biztos csak pihen és a Kártyavár (House of Cards) című sorozatot nézi, amelynek legújabb évadjában az ő alteregója is szerepel. Mindeközben egy ukrán honlapon már valós időben is lehet követni, mennyi ideje tűnt el Putyin.
A komolytalannak tűnő híresztelések mellett volt azonban egy felvetés, amelyre már nehezebb csak legyinteni: Putyin eltűnésének oka az lehet, hogy hatalmi harc zajlik a Kreml színfalai mögött.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Keményvonalasok vs. békepártiak
Egy Putyin ellenes államcsíny lehetősége lényegében a kelet-ukrajnai beavatkozás kezdete óta a levegőben van. A Bloomberg január végén közölt hosszú riportot, amelyben nevük elhallgatását kérő orosz forrásokra hivatkozva arról írtak, hogy az orosz elit két táborra szakadt: egy szűk, főleg a hírszerzés, a hadsereg és a belbiztonsági szolgálatok vezetőiből álló körre (az ún. „Siloviki”-ra), akik keményebb fellépést akarnak Ukrajnában, és a Putyin holdudvarába tartozó oligarchákra, akik üzleti érdekeik sérelme miatt békülést szorgalmaznak Kijevvel és a Nyugattal. Ahogy a kelet-ukrajnai helyzet elmérgesedése is jelzi, Vlagyimir Putyin az utóbbi időben a keményvonalas táborra támaszkodik, a liberálisabb gazdasági elit befolyása pedig drasztikusan lecsökkent, ami komoly feszültségeket szül.
A Bloomberg számításai szerint a 21 leggazdagabb orosz oligarcha teljes vagyona negyedét, mintegy 60 milliárd dollárt vesztett el tavaly a kelet-ukrajnai konfliktus miatt kivetett nyugati szankciók, az olajárzuhanás, illetve a rubel értékvesztésének együttes hatásaként. A hatalmas veszteségek ellenére mégis kevesen merik nyilvánosan kritizálni Putyin külpolitikáját, maradék vagyonuk elkobzástól vagy a börtöntől tartva. A háttérben viszont a kiábrándult oligarchák már rezsimváltáson ügyködnek, ezt már Donald N. Jensen, az amerikai Modern Oroszország Intézet szakértője állítja, emlékeztetve arra, hogy Hruscsovot és Gorbacsovot is puccs buktatta meg, sőt, Jelcin is hatalmi intrikák miatt kényszerülhetett lemondani.
Van, aki szerint az egyik legismertebb Putyin-kritikus, Borisz Nyemcov meggyilkolása a Kreml közelében nem csak az orosz ellenzék, hanem az elnök ellen szervezkedő oligarchák megfélemlítését is szolgálta. Paul Stronski, a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány főmunkatársa elemzésében azt írja, a háború-párti tábor az ellenzéknél is veszélyesebbnek tartja az ukrán konfliktus rendezését sürgető gazdasági háttérembereket. Ez a hazafias indulatok által fűtött ellenségkeresés viszont „könnyen alááshatja azt a stabilitást, amit Putyin régóta legfontosabb eredményének tart” – figyelmeztet Stronski.
A keményvonalas, militarista tábornak a kelet-ukrajnai háború folytatása létfontosságú, hiszen ez tartja őket a hatalom közelében, ahonnan a jelenlegi miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev elnöksége idején kiszorultak. Az elitek háborújában ezért egyesek szerint épp a kormányfő lehet a következő áldozat. Alexander Rahr német újságíró, az egyik Putyin biográfia szerzője szerint a Siloviki frakció tagjai egyre határozottabban követelik a mérsékeltebb Medvegyev leváltását, mert attól félnek, hogy ha bármi történik Putyinnal, ő lép a helyébe, és azonnal visszarendeli a csapatokat Kelet-Ukrajnából.
Felröppent egy olyan teória is, miszerint nem csak Medvegyevet de magát Putyint is el akarják távolítani. Ezt az elméletet Andrej Illarionov, az elnök volt gazdasági tanácsadója írta meg a blogján. Ő azt állítja, hogy a hírszerzés és a biztonsági szolgálatok tisztjei Putyin kabinetfőnökével, Szergej Ivanovval szövetkeztek az elnök hatalmának megdöntésére.
Fotó: MTI/Nemes János
Kutyaszorítóban
Világosan látszik, hogy Vlagyimir Putyin az ukrajnai konfliktussal zsákutcába kormányozta magát. Az orosz elnök hatalmát két dolog veszélyeztetheti: a népharag vagy az oligarchák haragja. Putyin az ukrajnai helyzetnek köszönheti, hogy a gazdaság zuhanórepülése, a 11 százalékos infláció és a dollárhoz képest 45 százalékos rubelgyengülés ellenére nem lázadt fel a nép, sőt, az elnök támogatottsága továbbra is 80 százalék körüli. Ha Putyin meghátrálna a Nyugattal szemben, azzal azt kockáztatná, hogy az ország lakossága ellene fordul. A háború folytatásával viszont egyre inkább magára haragítja azt a gazdasági elitet, amely a Putyin-féle korrupt politikai rendszer alapköve. Az orosz elnök helyzete tehát korántsem olyan biztos, mint sokan eddig hitték. Egy instabil Oroszország pedig nem sok jóval kecsegtet Európa számára.
