Amikor egy kormány elkezdi meggyilkolni a bírálóit az utcán, azzal átlépi a barbárság határát – írta a Financial Times brit gazdasági napilap vezető külpolitikai szerkesztője a lap keddi számában.
Kommentárjában a szerző hangsúlyozza: noha Vlagyimir Putyin orosz elnök az ukrán kormányt vádolja fasizmussal, valójában éppen az ő agresszív, önsajnáltató nacionalizmusa emlékeztet az 1930-as évek Oroszországának és Németországának politikájára. Hangsúlyozza, hogy senki kívülálló nem tudhatja, hogy Putyin rendelte-e el Nyemcov lelövését, de kétségtelen, hogy az orosz államfő és hű követői teremtettek olyan paranoiás légkört, amiben a Nyemcov elleni merénylet lehetségessé vált.
A szerző azt is felidézi, hogy Nyemcov néhány héttel halála előtt egy interjúban kijelentette: tart attól, hogy Putyin meggyilkoltatja. A kommentár visszautal Anna Politkovszkaja oknyomozó újságíró halálára, akit 2006-ban Moszkvában szintén agyonlőttek, és Alekszandr Litvinyenkóra, az FSZB egykori alezredesére, akit ugyanabban az évben sugárzó izotóppal gyilkoltak meg Londonban.
Ennek tekintetében lehetetlen komolyan venni azt a vizsgálatot, amit Putyin kormánya indított, mert az orosz vezetés működési normájává vált az erőszak szabadjára engedése és hazugságok terjesztése ezekről az erőszakcselekményekről, Kelet-Ukrajnában éppúgy, mint Moszkva utcáin.
Putyin elhitette az orosz közvélemény nagy részével és néhány külföldi védelmezőjével, hogy cselekedeteit a nemzeti érdekek jogos védelme vezérli, akcióinak közös eleme viszont az, hogy eltökélten próbálja elejét venni a hatalmát megdöntő fordulatnak. Nyemcov meggyilkolása után még kevésbé valószínű, hogy Putyin valaha is önként el akarná hagyni a Kremlt – áll az elemzésben.
