Vlagyimir Putyin 2025. május 28-án, jóval éjfél után fogadta Andrej Melnyicsenkót a Kremlben. Az orosz milliárdos korábban többször találkozott az elnökkel más üzletemberek társaságában, de ez volt az első négyszemközti megbeszélésük.
Az Economist leírása szerint Putyin maga mellé ültette és teával kínálta a vendégét. Melnyicsenko közben észrevette az elnök előtt fekvő piros dossziét, és arra gondolt, hogy talán a biztonsági szolgálatok róla összeállított anyagát tartalmazza. Amikor Putyin megkérdezte tőle, miért érkezett, Melnyicsenko nem kerülgette a témát. Közölte, természetesen ő is fél, ahogyan mindenki más, de ha van valami terhelő a dossziéban, legalább szeretné tudni, mitől kell tartania.
A vállalkozó ezután beszámolt az elmúlt 35 évben felépített ipari birodalmáról.
Elmondta Putyinnak azt is, hogy korábban egyetlen országtól sem függő, globális vállalatcsoport létrehozására törekedett, a háború és a szankciók azonban megmutatták neki, hogy nincs egységes világrend, és nincsenek mindenki számára érvényes globális szabályok.
Ön ezt hamarabb megértette, mint mi
– hízelgett Putyinnak, majd megköszönte az elnöknek, hogy ráébresztette: az orosz üzleti elit hiába próbál az egyik országban pénzt keresni, egy másikban pedig biztonságot és jövőt találni.
Putyin elégedett lehetett. Éveken át figyelmeztette az oligarchákat, hogy a Nyugat soha nem fogadja be őket. Most az egyik leggazdagabb orosz üzletember személyesen ismerte el neki, hogy igaza volt.
Az Economist saját interjúját is félreérthette
Az Economist 2026 júliusában megjelent portréja nem hallgatja el, hogy Melnyicsenko nem disszidens, és vállalkozásai részt vesznek az orosz hadigazdaság fenntartásában. Üzemeinek ammóniáját lőszerek előállításához is használják, cégei pedig a hadsereggel és a biztonsági szolgálatokkal együttműködve védekeznek az ukrán dróntámadások és szabotázsakciók ellen. A lap mégis olyan aprólékosan tervező, rendkívüli képességű stratégaként ábrázolja Melnyicsenkót, aki a megfelelő pillanatban akár megkerülhetetlen szereplővé is válhat. A portré szerint talán ő lehet az egyik ember, aki kimondja azt, amit az orosz elitben már sokan gondolnak, ezzel pedig megtörheti a csendet.
Rácz András Oroszország-szakértő szerint ez a következtetés téves.
