Az elmúlt valamivel több mint egy hét alatt ez a harmadik űrsétája a két amerikai űrhajósnak. A munkálatok során a későbbiekben az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) megbízásából készülő új űrhajók, illetve az azokhoz szükséges dokkolóállomások fogadására készítik fel az űrállomást. Az előző két űrséta alkalmával Virts és Wilmore összesen 111 folyóméter elektromos, illetve adatkábelt szerelt fel, vasárnap további 122 méternyi kábelnek, valamint két antennának kell a helyére kerülnie.
A tervek szerint 2017-ben köt ki az űrállomáson az első, asztronauták szállítására is alkalmas kereskedelmi űrhajó. Az ehhez szükséges két dokkolóegység közül az elsőt júniusban fogják felbocsátani.
A NASA űrsiklóinak első útjai óta nem volt példa arra, hogy ilyen sűrű egymásutánban végeztek volna külső szerelési munkákat az űrhajósok, és a felszerelendő kábel mennyisége is példa nélküli.
A legutóbbi űrséta után, az űrállomás zsilipkamrájában Terry Virts sisakjába víz szivárgott, ami a nyomáskiegyenlítés által okozott kondenzáció számlájára írható. A NASA közlése szerint a sisakot átvizsgálták és biztonságosnak találták.
Műszaki hibák nehezítik a missziót
A vasárnapi űrséta kezdete előtt Butch Wilmore űrruháján rövid ideig hibásan működött egy érzékelő, a mechanikus mérőeszköz ugyanakkor jól működött. Az űrhajósnak a hétórás űrséta alatt különös figyelmet kell fordítania arra, hogy megfelelően működik-e az űrruhája.
A NASA 2011-ben kivonta a forgalomból kiöregedett űrsiklóflottáját, ezért jelenleg – az általa támogatott magánűrhajók elkészültéig – orosz Szojuz űrhajókkal küld fel és hozat le űrhajósokat a Föld körül 320 kilométeres magasságban keringő ISS-re. A NASA-űrhajósok szállításáért elsősorban két amerikai vállalat verseng: a SpaceX és az űrkutatási hivatal régi szerződéses partnere, a repülőgépgyártásáról közismert Boeing cég.
