Többet beszélünk ma Magyarországon oligarchákról, mint eddig talán bármikor. Ennek a legfőbb oka egyértelműen Orbán Viktor és Simicska Lajos múlt heti villámháborúja, ahol a Fidesz talán legfontosabb gazdasági háttérembere, Orbán Viktor volt kollégiumi szobatársa látványosan a kormány ellen fordult. Az ellen a kormány ellen, ami nélküle valószínűleg nem létezne.
Eközben Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke Budapest lehegesztett csatornafedőin jár. Az a Putyin, aki harcolt már oligarchákkal, és győzött. 2015 elején, az oroszokhoz a rendszerváltás óta talán legközelebb álló Magyarországon kifejezetten tanulságos megnézni, hogyan is tette ezt.
Erős emberek
Az ukrajnai háború miatt a Nyugat éppen szankciókkal szívatja az orosz gazdasági elitet. Már ezek második körében több orosz magánszemély és cég ellen hoztak intézkedéseket, azzal az okkal, hogy az orosz üzleti életnek ez minél jobban fájjon. És tényleg nagyon fáj nekik, miközben már rég nem ők a legerősebb tényezők az orosz hatalmi játszmákban.
A magánszemélyek között, akik ellen szankciókat hoztak, ott van Igor Szecsin, az orosz elnöki adminisztráció vezetője is. Putyin egyik legfőbb szövetségese. Na, ez már tényleg hatással lehet az orosz politikára. Vlagyimir Putyin 2000-es hatalomra jutása óta ugyanis jellemzően egy csoport irányítja Oroszországot.
Ők a Sziloviki, vagyis „Az erősek” névre hallgató, megfoghatatlan és decentralizált csoportosulás, akikhez Szecsin is tartozik. Az erősek tagjai a volt és jelenlegi titkosszolgálatok, a katonaság és más fegyveres testületek tagjaiból kerülnek ki. Mint például maga Vlagyimir Putyin, aki volt KGB-s és az egyik orosz titkosszolgálat, az FSZB igazgatója is.
A Sziloviki hatalmát valójában nem nagyon ellensúlyozza másik csoport. A demokratikus ellenzék annyira kicsi, hogy gyakorlatilag nem létezik, hasonlóan a Jelcin-éra megmaradt vezetői gárdájához. Egyetlen hatalmi csoport volt csak, ami valaha ki tudta kezdeni az Erőseket: az oligarchák.
Széthordott országok
A rendszerváltás utáni Magyarország és a Szovjetunió szétesése utáni Oroszország között nagyon sok hasonlóság volt. Leginkább abban, hogy mindkét ország új elitje rettegett attól, hogy visszajönnek a szovjetek és újra felépítik a frissen lerombolt kommunista vagy szocialista államot. Erre a félelemre mindkét helyen ugyanazt a reakciót adták.
Villámtempóban kezdtek el privatizálni, hogy az esetlegesen visszatérő szovjetek minél nehezebben tudják csak újraépíteni a tulajdonait vesztett államot. A hirtelen államosítás pedig – már akkor is ismert – kockázatokkal járt. Például azzal, hogy nagyon hamar, és egyáltalán, nagyon meggazdagodott az elit egy kis rétege. Ehhez az kellett, hogy ők időben felismerjék a lehetőséget, amit a gyorsan szétosztott állami vagyon jelentett, és az, hogy közben kifejezetten jó kapcsolatot ápoljanak az akkori politikai vezetéssel. A kettő nagyjából együtt járt.
Mihail Hodorkovszkij, Oroszország valaha volt leggazdagabb üzletembere (ha nem számoljuk a Putyin vagyonáról szóló pletykákat) ekkor gazdagodott meg. Hodorkovszkij a Yukos nevű olajcégben szerzett 78 százalékos tulajdont. Ehhez az akkor körülbelül ötmilliárd dollárt érő üzletrészhez mindössze 310 millió dollárért jutott hozzá a privatizáció alatt.
Hodorkovszkij lett az újoroszok legnagyobbika, ahogy az orosz köznyelv hívta a hirtelen meggazdagodott üzletembereket. A jelcini években sem politika, sem törvény nem fogott rajtuk. Adót alig fizettek a vagyonaik után. A legjobban Marshall I. Goldman írta le őket a Foreign Affairs egyik korábbi cikkében. Az újoroszok és az amerikai rablóbárók között az volt a legfontosabb különbség, hogy a rablóbárók, ha kegyetlen és kizsákmányoló módszerekkel is, de a semmiből csináltak valamit, miközben az újoroszok a valamiből, oroszország elképesztő mennyiségű természetes erőforrásából, csináltak semmit. Hozzáadott értékük nem volt, csak kisajátították azt, ami az addigi rendszerben – elvben – mindenkié volt.
Mihail Hodorkovszkij. Fotó: Europress
Új főnök, új szabályok
Ezek az újoroszok a kétezres évekre még kezelhetetlenebbre gazdagodtak. Aztán nagyon hirtelen megváltoztak a játékszabályok. 2003-ban letartóztatták Mihail Hodorkovszkijt. Vlagyimir Putyin, miután 2000-ben elnök lett, leült az orosz oligarchákkal és elmondta nekik az új játékszabályokat. Mindenki megtarthatja a vagyonát, amit a széthulló Szovjetunióról leakasztott, de mostantól nincs több beleszólás a politikába.
Ezt többen nem fogadták el. Boris Berezovszkij, Jelcin spindoktora továbbra is a háttérből szerette volna irányítani a politikát. Az ő jutalma az lett, hogy máig az Egyesült Királyságban élhet, ahol politikai menedékjogot kapott, miután megfosztották a vagyonától.
A legkevésbé Hodorkovszkij akarta elfogadni az új szabályokat. A fiatal milliárdos sebezhetetlennnek érezte magát, ráadásul nyugaton is kifejezetten népszerű volt. Ehhez az kellett, hogy Hodorkovszkij – ironikus módon – elkötelezze magát az átláthatóság mellett. Rendszeresen interjúkat adott, és nyilvánossá tette a cégei bevételeit, ahogy azt is, mennyi adót fizet. És persze elkezdett adót fizetni. Ezzel lenyűgözte a külföldi befektetőket, akik elhitték, hogy Oroszországban végre eljött a törvény és a szabad vállalkozás kora.
Hodorkovszkij emellett a politikában is aktív maradt. Oroszország két liberális pártjának állítólag százmillió dollárt ajánlott, hogy összefogjanak és együtt lépjenek fel Putyin Egységes Oroszország Pártja ellen. Arra is célozgatott, hogy 2008-ban elindulna az elnökségért. Addig mindenesetre felvásárolt száz képviselőt a Dumában, amivel, ha különösebb hatalmat nem is szerzett, kétszer is megakadályozta, hogy megemeljék az olajtermelőkre kivetett adókat. Ráadásul elkezdett a nyugati olajcégekkel is tárgyalni, akik esetleg tulajdonrészt vehettek volna a cégeiből.
Vaskéz
Putyin úgy érezte, hogy Hodorkovszkij megsértette az alkut, amit ajánlott neki. Az Erősek pedig megrémültek, hogy nyugati irányítás alá kerülhetnek az orosz olajcégek, amik máig Oroszország legfontosabb gazdasági erejét jelentik. Putyin vaskézzel csapott le Hodorkovszkijra. Fekete maszkos biztonságiak vitték el bilincsben. A fogdában megpróbálták rávenni, hogy mondjon le a vagyonáról, amit nem tett meg. A bíró végül nyilvánosan közölte, nagyon sajnálja, hogy csak tíz év a maximum, amit csalásért kiszabhat rá. Még javasolt is egy törvénymódosítást, hogy ez ne így legyen. Putyin mindeközben úgy tett, mintha köze sem lenne az egészhez.
Nem lehetett nehéz döntés letartóztatni Hodorkovszkijt. Az állampárti oroszok között – márpedig a legtöbb orosz állampárti – nagyon népszerűtlenek voltak a törvények felett álló, az addigi közöst zsebretevő oligarchák. Hodorkovszkij letartóztatása után Putyin népszerűsége az addig is erős hetven százalékról nyolcvan százalékra ugrott.
Hodorkovszkij tíz évet ülte egy szibériai börtönben. A cégét, a Yukost feldarabolták és szétosztották más vállalatok között. A vagyonát elkobozták, bár állítólag valamennyi pénzt sikerült összeszednie abból, hogy a Yukos darabjait megszerző cégeket perelte. Jelenleg Svájcban él és időnként meglengeti, hogy elindulhat az orosz elnökválasztáson. De csak akkor, ha Oroszországban majd valódi változások lesznek, ha majd kicsit normalizálódik a demokratikus közélet.
Eközben az orosz államapparátus több mint felét a Szilovikik, az Erősek adják. Putyin pedig népszerűbb, mint valaha. Hát így bántak el Oroszországban az oligarchákkal.
