A pénteken közölt interjúban Kertész Imre kiemelte, hogy a holokauszttal kapcsolatban nem a saját története érdekli, hanem a nyelv, vagyis az, hogy “miféle nyelven lehet kimondani”, hogy hatmillió zsidót “egyszerűen kiirtanak”. Hozzátette, hogy a kérdés nemcsak Auschwitzra vonatkozik, hanem Magyarországra is, mert “a totalitárius diktatúra nyelvét” Auschwitz-Birkenau után Magyarországon is megtapasztalta, a Rákosi-korszakban és a Kádár-rendszer idején.
Sorstalanság című munkájában is azt a kérdést vizsgálja, hogy “mivé lesz a nyelv és az ember a totalitárius diktatúra körülményei között” – mondta az író. Rámutatott: a regény főszereplője azért gyerek, mert a totalitárius diktatúrában “a nyelvi artikuláció visszaesik a gyermeki szintre”. A főhős, Köves György számára ezért “természetes mindaz, ami természetellenes”.
A holokauszt nem üzemi baleset volt
Kertész Imre elmondta: a 13 évig tartó munkával elkészített Sorstalansággal arra vállalkozott, hogy leírja az “új, totalitárius nyelv hatását”. Míg Arnold Schönberg osztrák zeneszerző a zenében számolta fel a tonalitást – meghatározott hangnem köré szerveződést -, ő az “atonális prózát” alakította ki – emelte ki az író.
Kifejtette: azt vizsgálta, hogy miként fejeződik ki a tonalitás a prózában, és felismerte, hogy “a próza tonalitása az erkölcs, a kultúra”, a közmegegyezés, “konszenzus arról, hogy a tévékészülék kifejezés alatt a tévékészüléket értjük”.
Így talált rá az atonális prózára, amely azt fejezi ki, hogy “megszűnt a konszenzus” és “nem érvényes a humanista kultúra, amely Bach idején, a barokk korszakban még teljes egész volt”. Arra a felvetésre, hogy gyakran hangoztatja, a holokauszt nem üzemi baleset volt, Kertész Imre azt mondta, “nem a történelem kisiklása, hanem szükségszerűség vezetett ahhoz, hogy Auschwitz megtörténhetett”, és “sok jel utal arra, hogy ez megismétlődik”.
A demokrácia megőrzése a legjobb védekezés
Arra kérdésre, hogy milyen jeleket tapasztal, a párizsi vérengzésre utalva kifejtette, hogy már az utóbbi időszakban történt támadások, merényletek előtt az volt a véleménye, hogy “a demokrácia nem tudja megvédeni magát” és nem érzékeli a fenyegető veszélyt. “El tudja például képzelni, hogy Párizs 200 év múlva muzulmán város lesz?” – vetette fel.
Előfordulhat, hogy az európai kultúrát támadás éri és megsemmisül, ha “nem találjuk meg a módját annak, hogy demokratikus úton megvédjük” – mondta Kertész Imre, hangsúlyozva, hogy a támadás mellett a védekezéshez is “erős emberek” kellenek. Ezért “nagyon is el tudom képzelni, hogy látszólag a demokrácia védelmének érdekében cselekedve lassan kialakul egy +határőrség+, amely befelé is veszélyessé válik” – fejtette ki.
Az európai kultúrát és értékeket csak akkor lehet megóvni, ha “kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát” – mondta Kertész Imre. Arra a kérdésre, hogy van-e erre esély, azt mondta: “Nem tudom. Talán.”
