A hivatalos eredmények alapján Bedzsi Káid esz-Szebszi 55,68 százalékkal verte meg ellenfelét, az emberi jogi aktivista Monszef Marzúkit, aki a voksok 44,32 százalékát szerezte meg. A szavazások nagyrészt szabadon és tisztességesen zajlottak, 60 százalékos részvételi aránnyal. Ez kevesebb, mint az őszi voksolásokkor, amikor a fiatalok közül is többen jelentek meg.
Bedzsi Káid esz-Szebszi
Fotók: Europress/AFP/Feith Belaid
Az arab tavasz országai közül egyedül Tunéziának sikerült a demokratikus átmenet felé vezető úton maradnia, annak ellenére, hogy a régióban zajló zavargások komoly akadályt gördítettek ez elé, de a forradalom után elsőként megválasztott iszlamisták sorsát is megpecsételték. Amikor 2013-ban a gazdasági problémák egyre halmozódtak, a radikális szélsőségesek politikusokat kezdtek gyilkolni, ezért a mérsékelt iszlamista en-Nahda (Reneszánsz) párt és szövetségese, Marzúki sokat vesztett a népszerűségéből.
“Marzúki hibája, hogy esz-Szebszi olyan államfőként tüntette fel, aki segíteni tud a tunéziaiaknak, hogy megbirkózzanak a fő kihívásokkal” – magyarázza Kamel Labidi volt újságíró esz-Szebszi és Nida Tunesz (Tunézia felhívása) pártjának népszerűségét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Nida Tunesz olyan, még a régi rendszerből származó tisztviselőket és szakszervezeti tagokat tömörít, akik nem arról ismertek, hogy nagy hangsúlyt fektetnének az emberi jogok védelmére. Maga esz-Szebszi soha nem szólalt fel Bourguiba autokratikus uralma, vagy utódja Zin al-Abidin Ben Ali ellen.
A Nida Tunesz októberi, parlamenti választásokon való győzelmével együtt esz-Szebszi még sosem látott mértékben alakíthatja országa sorsát, hiszen most ő dominálja a végrehajtói és a törvényhozói hatalmi ágakat is.
Fotó: Europress/AFP/Fadel Senna
Gazdasági élénkülés
Ezzedin Szaidan közgazdász szerint ez jót fog tenni az ország súlyos gazdasági problémáinak, az inflációnak a munkanélküliségnek, az államadósságnak, az alacsony külföldi befektetéseknek és a gyenge bankrendszernek. “Az egészséges demokráciához és a stabil intézmények létrehozásához elengedhetetlen, hogy egy ország két vezetője (az elnök és a miniszterelnök) harmonikusan tudjanak együtt dolgozni.”
Az International Crisis Group a választások előestéjén kiadott jelentésében arra is felhívta a figyelmet, hogy az új miniszterelnöknek a gazdaság mellett a társadalmi nehézségekre is nagy figyelmet kell fordítania. A néhány hónapja különösen kiéleződő helyzetre csak a békülékeny politika lehet a megoldás. “Bárki is nyeri meg a választásokat, az új kormánnyal és a parlamenttel együtt kell dolgoznia, hogy mindkét tábor aggodalmát csökkentse, foglalkozzon a jogi sérelmeikkel és kezelje az országra jellemző megosztottságot” – írja a Crisis Group.
A választások előtt Marzúki és esz-Szebszi között kialakuló patthelyzet felfedte a tunéziai társadalomban húzódó törésvonalakat, melyekről a politikai elit azt hitte, hogy már sikerült áthidalniuk. Az októberi parlamenti választásokból kibontakozó választási térkép és az elnökválasztás első fordulója rámutatott, hogy az ország mennyire megosztott a főként esz-Szebszi-szimpatizáns észak és a Marzúki-párti dél közt.
Keleti oldal-déli oldal
A két jelölt gyújtóbombaként szolgáló retorikájának köszönhetően újra a felszínre kerültek a diktatúra évei alatt fegyülemlő nemzeti traumák. Újra feléledt az államfői pozíció körül kialakult mítosz, ami a több mint félévszázados, mindenható elnöki uralom alatt kovácsolódott.
Ezt csak súlyosbítja az ideológiai konfrontáció, melyet olyan régi sebek táplálnak, mint a Zin al-Abidin Ben Ali elnök idejében brutálisan felszámolt iszlamista mozgalom, a Habib Bourguiba elnök és ellensége, Szalah Ben Juszef támogatói közti erőszakos összecsapások, a társadalmi osztályok közti ellentétek, vagy a tuniszi, keleti-parti elit és a déli feltörekvők közti konfliktusok.
Sőt, Marzúki és esz-Szeszbi egyes szövetségesei a két elnökjelölt közti harcot a régióban zajló hidegháború egyik csatájának tekintik. A tunéziai események így a Közel-Keleten pusztító ideológiai konfliktusok visszhangjává, az Iszlám Állam okozta szíriai és iraki trauma, vagy a líbiai és egyiptomi ellenségeskedések kivetüléseivé válhatnak.
Úgy tűnik azonban, esz-Szebszi hajlana a megbékélésre. Vasárnap kihirdetett győzelme után Marzúki támogatóihoz is szólt, és felszólította őket, hogy együtt munkálkodjanak az ország újjáépítésén. Mivel esz-Szebszi pártja az en-Nahda ellenzékeként formálódott, valószínűleg a tagok nehezen adnák a fejüket az iszlamistákkal való koalícióra, de az ajtó attól még nyitva áll előttük.
A választásokat követő időszak azonban nem telt békésen. Vasárnap zavargások törtek ki Gabes and Tatouine városában. Fiatalok csaptak össze a rendőrökkel miután Nida Tunesz-központokat és rendőrállomásokat égettek fel.
Az ország most igen nagy nyomás alatt áll, hiszen a környező országok kísérlete a demokratikus átmenetre harcokhoz és a katonai uralom megszilárdulásához vezetett. Tunézia maradt az egyetlen ország a Közel-Keleten, amelyről még elmondható, hogy a demokratizálódás útján halad.
