Van egy fiú. A barátom. Nem merem leírni a nevét.
2009-ben ismerkedtünk meg, amikor az asszisztensemként dolgozni kezdett nekem. Kopt keresztényként kész volt eljönni velem az akkor betiltott Muzulmán Testvériség képviselőihez, azokhoz, akik egyébként mindig rábólintottak egy jó kis pogromra a keresztények – a saját családja ellen. Ott volt, amikor az akkori egyiptomi titkosszolgálat kihallgatott, hogy ugyan már mit csináltam a tesókkal, mindig ott volt mellettem. Lehetett rá számítani, bármilyen rizikós dologban.
Barátnője nem volt. Sokat kérdezgettem, hogy mi van a csajokkal, ezekre a kérdésekre nem nagyon válaszolt, igaz nem is firtattam. Mindig is a saját szexuális életemmel voltam elfoglalva.
Az életem leghülyébb comingoutját neki köszönhetem. Úgy volt, hogy jön Magyarországra, mert Ausztriába ment „egy barátjához”. Abban maradtunk, hogy felszáll a vonatra és meglátogat, ha már itt van a szomszédban. Az indulása előtti napon kaptam tőle egy levelet. Meglepően rossz angolsággal azt írta, furcsállja, hogy nem esett le nekem, hogy meleg, amikor újságíró vagyok és abból élek, hogy dolgokat veszek észre, de reméli, hogy nincs bajom ezzel. Utólag elmesélte, hogy elég sokat ivott, mire meg merte írni ezt a levelet.
2010 tele volt. A főleg heterókból álló baráti körömmel azonnal szervezkedni kezdtünk. Jó nagy társaságot szedtem össze, akik mind kíváncsiak voltak rá. Arra jutottunk, hogy ha már így alakult, elvisszük egy zenés-táncos melegbárba, olyanba, ahová mindenki lemehet, nemtől függetlenül. Előtte jó sokat ittunk.
Pont a transzvesztita show közepére értünk oda. A lánynak öltözött fiúk playbackre tátikázták Celine Diont, mi meg röhögtünk. De a barátom nem. A barátom sírt. Életében először volt, hogy nem kellett szégyellnie magát amiatt, hogy kicsoda, és nem kellett attól rettegnie, hogy meglincselik. Nem csináltunk semmit azon kívül, hogy táncoltunk és ittunk, mégis, a fiú olyan hálás volt a csajomnak meg nekem, mintha csodát tettünk volna.
Senki sem beszél róla
A Közel-Keleten a homoszexualitás tabu. Statisztikák nem készülnek róla, beszélni senki sem beszél. Ha valakiről kiderül, hogy meleg, mind az egzisztenciája, mind a testi épsége veszélybe kerül. Egyiptomban – bár nincsenek nyilvános akasztások, mint Iránban – a kormányzat nem nézi jó szemmel az LMBT-közösséget, bár eltűri működését, amíg vegzálásuk politikai érdekeket nem szolgál. Az elmúlt lassan 10 évben, melyet kisebb-nagyobb megszakításokkal Kairóban töltöttem, számtalanszor futottam bele az LMBT-közösség találkozóiba, voltam a barátomnak köszönhetően különböző rendezvényein. Bár heteróként nem vagyok bennfentes, de annyi nyilvánvaló volt a számomra, hogy dacára a kifejezetten ellenséges légkörnek, a melegek boldogulnak a városban, békén hagyják őket.
Sőt, a nyugati statisztikákhoz képest, melyek egy társadalomban a melegek számát körülbelül 10 százalékra teszik, valamivel több biszexuális van az országban. Ez annak tudható be, hogy a kultúra miatt a szexuális életet csak a házasság után szabad hivatalosan megkezdeni. Tekintve azonban ahhoz, hogy megházasodhasson valaki, minimum egy lakást fel kell tudnia mutatnia, a házasságkötés kitolódott a 30-35 éves életkorra. Sok általam kérdezett szociológus szerint a magas szexuális frusztráció indokolja, hogy sokkal több a biszexuális az országban.
2001. májusában, melegbárokban letartóztatott férfiak várnak a tárgyalásukra. Végül mindenkit öt év letöltendőre ítéltek; ez a homoszexualitásért kiszabható legsúlyosabb börtönbüntetés.
Fotó: Europress Fotóügynökség / Amra Mahmoud
Ezt mondják a téma rejtett, főleg külföldi kutatói, az általam megkérdezett melegek. Mindez azonban csak teória. Komoly felmérés nem készült, mert az egyiptomi LMBT-közösség tagjai rettegnek a társadalmi stigmától. A PEW amerikai kutatóközpont 2013-as felmérése szerint ugyanis az egyiptomi társadalom 95 százaléka gondolja úgy, hogy a melegek jogait nem kellene tolerálnia a társadalomnak. Ezért a melegek egy jelentős része kényszerül kényszerházasságba, hogy elkerüljék a nyilvános meghurcolást.
A szekuláris kormányzat mint az erkölcs őrzője
Mindamellett, hogy a társadalom stigmatizálja a melegeket Egyiptomban, az állami szintű vegzálásuk mindig egy szélesebb politikai érdeket szolgált. Az elmúlt hetek rendőrségi razziáival sincs ez másként.
A jelenlegi elnök, a hadseregből katonai puccsal az elnöki székbe érkező Abdel Fatáh Ász-Sziszi tábornok 2013 óta tűzzel és vassal irtja a megbuktatott politikai ellenzékét, a Muzulmán Testvériséget és anblokk az iszlamista tömböt.
Az iszlamistáknak nem nagyon változott az álláspontjuk a melegekkel kapcsolatban – kötél vagy kövezés –, a jelenlegi szekuláris kormányzat azonban úgy tűnik, hogy nagy elődjéhez, a Mubarak-kormányhoz hasonlóan, hajlandó meghurcolni saját állampolgárait, ha ezzel a közerkölcs védelmezőjének szerepkörében tűnhet fel.
Az iszlamista tömbnek ugyanis a legerősebb ütőkártyája a hadseregből felállt kormányzat ellen, hogy az káfer – hitetlen –, és elsorvasztja a muszlim erkölcsöket, tulajdonképpen Isten nélkül kormányoz. Erre válaszul a kormányzat most emberi méltóságában jó pár állampolgárt meghurcolt, az alatt a zászló alatt, hogy felszámolták a „homokos” fertőt.
Közvetítette a tévé
A Ramszisz tér közelében lévő nyilvános fürdő razziája az egyiptomi médiában is előkészítették. A razzia másnapján az Ál-Káhíra Uál Nász tévécsatorna az akcióról készült felvételekkel vetített le műsort azzal a címmel, hogy „Mi áll az Egyiptomban terjedő HIV- és AIDS-járvány, illetve a csoportszex biznisz hátterében?” A műsor riporternője Mona Iraki, vízjeles, megbilincselt férfiakról készült fényképeket közölt a Facebook-oldalán, hogy reklámozza a műsort – kiverve a biztosítékot minden jogvédő szervezet és a világ LMBT-közösségeinél.
Jelenleg ott tart az ügy, hogy a 21 letartóztatott egyiptomi állampolgárt törvényszéki orvosszakértők vizsgálták meg. Abdel Hamid az egyiptomi Igazságügyi Minisztérium törvényszéki orvosszakértői intézetének szóvivője a vizsgálatról azt nyilatkozta az egyik egyiptomi napilapnak, hogy három embernél „bizonyosodott be, hogy szexuálisan zaklatták”.
A vizsgálat egyébként abból állt, hogy a letartóztatottaknak előre kellett hajolniuk, míg az orvosok megvizsgálták a végbelüket és az ánuszukat. A megalázáson kívül a vizsgálat nem sok mindenre jó – nem lehet vele eldönteni ugyanis, hogy egy-egy aktus beleegyezéssel vagy anélkül történt-e meg.
A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet egyenesen kínzásnak minősítette az eljárást, és felszólított az azonnali beszüntetésére – minden eredmény nélkül. A 21 férfi ellen a közerkölcs megsértése miatt emelnek vádat, és nagy eséllyel – mivel mutatkozik rá kormányzati szándék – elítélik őket.
Ha ártatlannak találtatnak is, az életüknek Egyiptomban vége van. A társadalom könnyedén befolyásolható a kormányzati média által, a jelenlegi melegellenes hangulat miatt, ha nem a hatóságok, a saját lakóközösségük lincselheti meg őket, feltéve, ha élve kijutnak a börtönből. Ezek az emberek, azon kívül, hogy melegek, más „bűnt” nem követtek el.
Csend, rend
A hirtelen kormányzati policyváltás az egész országon végigsöpört. Több bár és kávéház is bezárt Kairóban. Voltak, amelyeket a kerületi polgármesterek zárattak be erkölcstelenségre hivatkozva, voltak, amelyek maguk zártak be. Az ismert meleg találkozóhelyek üresen pangnak, a melegközösségek aktivistái rettegnek és tömegesen hagyják el az országot, már ha tudják.
A barátomat napok óta nem érem el telefonon.
