A közelség az orosz baráthoz című írása bevezetőjében Stephan Löwenstein kiemelte, hogy Budapest és Washington a felszínt tekintve a korrupcióról vitázik, valójában viszont Orbán Viktor kormányfő Oroszországhoz fűződő viszonyáról van szó.
A szerző a McCain-kijelentés ügyét ismertetve kifejtette, hogy a NATO-szövetségesek vitájának elmérgesedése geopolitikai összefüggésrendszerre utal , és a korrupció körül kialakult vita felszín alatt húzódó valódi témája kezdettől fogva “Orbán Putyin iránti feltételezett vonzalma volt”.
Irritáló fejtegetések
Úgy vélte: “Orbán szavakkal és tettekkel keltette fel a geopolitikai hűtlenség vádját”. A keleti nyitás politikájára, illetve a kormányfő nyári tusnádfürdői beszédére utalva kifejtette, hogy a stratégia legitimitását nem lehet elvitatni, de a kormány ezt “irritáló politikai filozófiai fejtegetésekkel párosítja”, amelyek a nyugati életstílust dekadensnek, a piacgazdaságot pedig gyarmatosító rablókapitalizmusnak minősítik.
A paksi bővítéssel, a Déli Áramlattal és az ukrajnai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos kormányzati álláspontot összefoglalva hozzátette, hogy mindezek a “kis hangok olyan dallamot alkotnak, amelyhez túl jól illeszkedik a politikai kísérőszöveg”. Ugyanakkor Magyarország eddig rendre kiállt a NATO és az EU mellett, és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is – emelte ki a FAZ szerzője.
Úgy vélte: más kérdés, vajon az amerikaiak “izmozása” alkalmas-e arra, hogy továbbra is a NATO és az EU mellett tartsa Orbánt, és hogy a civil társadalom és a korrupciómentes államigazgatás iránti “állítólagos aggodalom” hitelesebbé teszi-e az amerikaiak tevékenységét. Hozzátette: úgy tűnik, hogy Angela Merkel német kancellár egy másik stratégiát tervez, hiszen az a hír járja, hogy 2015 márciusában Budapestre kíván látogatni.
