Fotelbe szegezve, a tévében nézte a világ egy korszak haláltusáját. Mindenkinek van egy sztorija arról, hogy hol volt, mit csinált éppen, amikor a repülőgépek az ikertornyokba csapódtak, hogy mikor kapcsolódott be a pokolból sugárzott élő közvetítésbe. Azt azonban már csak nagyon kevesen tudják felidézni – pedig nem volt olyan régen – hogy mikor bukkant fel pontosan a Twitterükön vagy Facebook idővonalukon az első kép, amelyiken egy homokban térdelő, narancsoverallos férfi mögött álló, sötét, csuklyás alak egy szál késsel fenyegeti a világot. Az viszont, ami ezután következett, biztosan beégett a retinákba.
Tizenhárom év telt el a szeptember 11-i terrortámadásoktól James Foley és Steven Sotloff lefejezéséig. A világ alaposan megváltozott időközben. A Közel-Kelet egy részén úrrá lett a háborús káosz, nyugaton pedig beivódott a bőrünk alá az időnként felbukkanó konstans félelem, hogy bármelyik percben egy szentháború-hívő random célpontjaivá válhatunk. S ez a rettegés hamarosan indokoltabbá válhat, mint valaha.
A World Trade Centertől az Iszlám Államig
Utólag kiderült, mert utólag mindig ki szokott, hogy szeptember tizenegynek voltak világos előzményei. Csak éppen senki sem figyelt rájuk: még örültünk, hogy megúsztuk Y2K meg armageddon nélkül, és azt lestük, hogy milyen csodákat rejteget az új évezred. Aztán jött a sokk és a pánik. Alig egy hónappal az ikertornyok leomlása után elkezdődött a terrorizmus, konkrétabban az Afganisztán elleni háború, majd 2003-ban jött Bagdad bevétele, és azóta nincs béke.
„Száddám Husszein rezsimje több mint tíz éve dőlt romba, de a helyén még nem sikerült egy stabil államot kiépíteni, annak ellenére, hogy az amerikai csapatok már három éve elhagyták Irakot” – mondja Csicsmann László, Közel-Kelet-szakértő. „A nyugati rendfenntartók kivonulása után magát veszélyben érző szunnita kisebbség egy része a radikális, dzsihádista iszlám felé fordult, az al-Maliki-kormány pedig nem tudott ezzel semmit sem kezdeni, ahogyan a kurd kérdéssel sem.”
A káoszból pedig szárba szökkent az Iszlám Állam. Júniusban kerültek a globális média látóterébe, aztán viharos gyorsasággal meghódítottak egy nagyjából Belgium nagyságú területet. Az ellenőrzésük alá került városok bankjaiból nagy mennyiségű készpénzt zsákmányoltak, és dollármilliókat keresnek az olaj feketepiacán, miközben nap mint nap elképzelhetetlen rémtetteket hajtanak végre. Erejük és sikereik láttán ezrek csatlakoztak szentnek kikiáltott rablóhadjáratukhoz. Ideológiájukban hasonlítanak a szellemi előd al-Kaidára, amitől igyekszenek átvenni a vezető szerepet a dzsihádista világban. A megénekelt célok ugyanazok: az államhatárok eltörlése és a saría bevezetése mindenütt a világon. A két terrorszervezet azonban gyökeresen különbözik egymástól. Mint szeptember tizenegyedike végtelenbe nyúló közvetítése a hírcsatornákon, meg egy amerikai lefejezését bemutató néhány perces videó a Youtube-on.
Képkocka a videóból (forrás: LiveLeak)
Az al-Kaida és az ISIS
„Az arab tavasz forradalmait az al-Kaida egy darabig igyekezett a saját sikereinek beállítani 2011-ben, mondván, hogy valójában iszlamista forradalmak zajlanak, de hamar kiderült, hogy az emberek többsége nem vevő a terrorszervezet ideológiájára, inkább olyan mérsékelt erők kerültek fölénybe, mint Egyiptomban a Muszlim Testvériség. Irakban és Szíriában azonban olyan mértékű szunnita elégedetlenség alakult ki, amit ki tudott használni az Iszlám Állam. A szervezet harcosai az utóbbi időben feltűntek Pakisztánban és Afganisztánban, az al-Kaida területein is, ami egyértelműen jelzi a 2011-ben megölt Osama bin Laden szervezetének háttérbe szorulását” – mondja Csicsmann László.
Alapvető különbségnek tűnik az is, hogy míg az al-Kaida 2001-ben a World Trade Center elleni merénylettel Amerikát, majd 2005-ben a londoni metrórobbantásokkal a briteket büntette külpolitikájukért, egyelőre úgy tűnik, az Iszlám Állam nem tervezi nyugati merényletek végrehajtását. Mert egyszerűen nincsen szükségük rá.
A merényletek és a kivégzések valójában a radikális iszlám kampányeseményei. Ezek segítségével gyűjtenek maguk köré támogatókat és toboroznak új harcosokat. Ma már azonban nem kell egy olyan nagyságrendű eseményt kreálni, amihez kivonul kameráival a globális média. Ma a közösségi portálokon kell megragadni a figyelmet, s ha sikerül, az majd áttöri a média ingerküszöbét. Nincs már szükség zseniális tervekre, csak néhány percre kell kiemelkedni a jeges vödrök és cuki macskák uralta mozgóképóceánból. Az ISIS válasza erre a brutalitás.
Fotó: Europress
Globális termék
Az ISIS harcosai között nem csak iraki és szír szunniták vannak. A nyugat döbbenten hallgatta a James Foley fejét levágó arctalan terrorista dél-londoni akcentusát. Azóta kiderült, hogy több ezer európai vesz részt aktívan az Iszlám Állam ámokfutásában, és ami még inkább megdöbbentő: nem azok, akik a társadalom peremére szorultak. „Ahogy a Közel-Keletről, úgy Európából sem a nyomorban tengődők érkeznek a vérszomjas terroristák soraiba. Tanult, középosztálybeli, de zavaros identitású, húszas-harmincas éveikben járó emberek csatlakoznak a dzsihádhoz. Ahogy az is megfigyelhető, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az informatikában járatos fiatalok multinacionális cégekhez hasonlóan szerveznek támogatókat és új tagokat az Iszlám Államnak. A nyugat eszközeivel a nyugati értékek ellen” – fejti ki a probléma összetettségét Csicsmann László.
Vagyis az Irakban és Szíriában vérfürdőket rendező, nőket és gyermekeket felkoncoló terrorszervezet tagjainak egy része a fejlett világban, modern fogyasztói társadalmakban, focimeccseken, hollywoodi filmeken meg a szüneteikben vetített reklámokon szocializálódott. Ahelyett azonban, hogy okostelefonokért és menő farmerekért melóznának, háborúzni mennek a világ távoli, kietlen pontjára. Mert a nyugati kultúra nem tud eléjük jobb példaképet állítani, mint az amerikai újságírók fejét, a Koránból kiragadott részletekből összetákolt, zavaros eszme nevében késsel levágó arctalan alakot.
Vissza a jövőnkbe
Első látványos sikerei után az ISIS előrenyomulása megtorpant, sőt néhány helyen már megkezdték a hátrálást. Túllőttek a célon. Példátlan brutalitásuk miatt gyakorlatilag összefogott ellenük az egész világ: muszlim és nyugati ősellenségek támogatják egymást az Iszlám Állam elleni harcban, és házon belül sem olyan nagy már az egyetértés, mint akár néhány héttel korábban. Nagyon sok dzsihádista haza akar már menni. Pontosabban fogalmazva: haza akar jönni.
„A harmincmilliós Európában elő muszlim népességnek csak töredéke az a nagyjából háromezer ember, akik elmentek, hogy az Iszlám Állam soraiban harcoljanak. Ahhoz azonban elég magas a számuk, hogy jelentős problémát okozzon, különösen a titkosszolgálatoknak az, hogy mi legyen a sorsuk, ha visszatérnek. Különösen azért, mert szinte lehetetlen mindegyikükről pontosan kideríteni, hogy mit csináltak Irakban és Szíriában” – mondja a szakértő.
Szeptember 11. után örökre megváltozott a világ. A nyugat addig hitte, hogy a saját területén nem fenyegetheti külső ellenség a polgárai életét. Ez után a saját polgáraiból lett ellenséggel is meg kell majd birkóznia, és valahogy ki kell találni, hogy mások a jövőben hogyan ne váljanak azzá.
