A Londonban élő Michael Ibsen a néhai uralkodó nővérének, Anna yorki hercegnőnek a tizenhetedik nemzedékbeli leszármazottja. Az asztalosként dolgozó férfi DNS-e kulcsfontosságú szerepet játszott III. Richárd csontjainak azonosításában. “Nagyon várom már, hogy munkához lássak. Azt hiszem ez remek ajándék lesz az én királyi felmenőmnek” – mondta a kanadai származású, 56 esztendős Ibsen.
Parkolóból katedrálisba
A York-ház utolsó királyának sírhelyére vonatkozó terveket a Leicesteri Katedrális ismertette. A maradványok kocsányos tölgyből készült koporsóba kerülnek, amelyet a katedrális padlójába vájt mélyedésbe helyeznek és az észak-angliai Swaledale-völgyből származó kőből készült sírkővel zárnak le. Utóbbit egy vésett kereszt fogja díszíteni, és az egész sírkő az írországi Kilkennyből való sötét színű márványtalapzaton fog nyugodni, amelyet a király neve, dátumok, mottót és címerpajzs díszít majd
A beruházás több mint 2,5 millió fontos (960 millió forint) összköltségéből félmillió fontot az egyházmegye áll, és a fennmaradó részt támogatásokból kívánják előteremteni. Az egyházmegye szóvivője szerint eddig tízezer fontot gyűjtöttek, és a következő hetekben további “jelentős összegekre” számítanak. A sírhely miatt kissé át is alakítják a leicesteri székesegyházat. A győztes kivitelezőt a következő hetekben jelentik be – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.
Nem is volt púpos
III. Richárd újratemetésének megszervezése nem volt zökkenőmentes. A néhai uralkodó jelenkori leszármazottainak egy csoportja ugyanis azt akarta, hogy az 1485-ben elhunyt ősüket az észak-angliai Yorkban, 26 hónapos uralkodásának északi hatalmi központjában temessék el, ezért bírósági eljárást indítottak. Az ügyben illetékes három bíró május végén úgy döntött, semmi sem indokolja, hogy megváltoztassák a brit igazságügyi minisztérium korábbi döntését, amelyben engedélyezte Leicesternek a csontok újratemetését. Döntésük ellen nem született fellebbezés.
A csontok megtalálása 2012-ben az utóbbi évek egyik legszenzációsabb angol régészeti felfedezése volt. A maradványokra közel ahhoz a helyhez bukkantak rá, ahol 1485-ben a rózsák háborúját lezáró bosworthi csatát vívták, amely során Richárd is életét vesztette. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában halt meg.
III. Richárd az angol történelem egyik legellentmondásosabb személyisége: néhányan fenevadnak tartják, aki nem riadt vissza rokonai meggyilkolásától sem, hogy trónra léphessen, mások azt állítják, hogy ellenségei festettek róla igaztalan képet. William Shakespeare drámájában hatalomimádó púposnak festette le őt, holott mint csontjainak vizsgálatából kiderült, púpja nem volt, csak gerincferdülése.
