„Nem fog tudni férjhez menni, ha nincs megcsináltatva” – mondja egy Ahmed nevű bajszos férfi Shubra El Khejmátban, Kairó külvárosában. Negyvenkét fok van árnyékban, egy kávéházban ülünk, több helyi férfival együtt. „Boldogtalan lesz egész életében” – folytatja Ahmed. A két lánya közül a kisebbikről beszél. A kislány tizenöt éves, Ahmed a tárcájában hordja a fényképét.
A műtétért háromszáz egyiptomi fontot (körülbelül tízezer forintot) kell fizetniük, ami nagy pénznek számít Kairó szegényei között. Azért kerül ennyibe a „beavatkozás”, mert az, aki elvégzi, konkrétan megsérti a törvényt. Egyiptomban a női körülmetélést 2007-ben betiltották, mert egy kislány belehalt a szövődményeibe, a gyakorlat azonban nem nagyon csökkent. A tiltást nem tartatják be a hatóságok. A női körülmetélésbe – hivatalos nevén a női nemi csonkításba (Female Genital Mutiliation=FGM), pedig minden évben többen belehalnak, de egy-egy eset eljut a széles nyilvánosságig is.
A legutóbbi ilyen eset 2013. június7-én történt Kairóban. A 13 éves Szemír Ál Beteáh penicillin-túladagolásba halt bele. Penicilint azért kapott, hogy a megcsonkított nemi szerve ne fertőződjön el a hőségben. Allergiás volt az antibiotikumra.
Az eset csak azért nem sikkadt el, mert a Koalíció a Női Nemi Csonkítás ellen, az az ernyőszervezet, mely az összes emberjogi alapítványt magába tömöríti, átfogó médiakampányba kezdett. Ennek eredményeként, 2007 óta először alkalmazva teljes erővel a törvényt, vádat emeltek Dr. Raszlán Fádl Musztafa ellen, aki elvégezte a műtétet.
Ahmednek fogalma sincs pontosan, minek is vetik alá a lányukat. Semmilyen konkrétumot nem ismer a műtétről. Azért csináltatják meg, mert „ez a szokás.”
Bár van előrelépés a női körülmetélés gyakorlatában a Közel-Keleten, és a statisztikák lassan, de csökkenek, Egyiptomban még mindig 60 százalékát teszik ki a társadalomnak azok a nők, akik elvégeztetik ezt a műtétet. A térségben sem jobb a helyzet. A szokás virágzik Szudánban, Szomáliában, Eritreában. A bevándorlóknak köszönhetően már Európában és az Egyesült Államokban is megjelent.
Fotók: Jászberényi Sámdor
Körülmetélés és „körülmetélés”
A férfiak körülmetélése igen elterjedt az egész világon. Az orvosok bármilyen, az előbőr körüli problémánál (például fitymaszűkület) javasolják, mert sokkal kevesebb fájdalommal jár az előbőr eltávolítása, mint a kezelése. Mind a zsidó, mind a muszlim vallásban előírás, hogy a férfiak körül legyenek metélve – de a nyilvánvaló higiéniai előnyök miatt a művelet már régen túllépet a vallásokon és általános eljárássá vált. Statisztikák szerint az Egyesült Államokban minden harmadik férfi körül van metélve.
A beavatkozás során, steril környezetben levágják a makkot takaró fitymát, innen az elnevezés. A lábadozás körülbelül két hét, a műtét pedig semmilyen végleges hatással nincs a páciens nemi életére.
A nőkön elvégzett csonkítás már a nevében (női körülmetélés) is félrevezető. Régiótól függően négy típusát különbözteti meg a WHO (Egészségügyi Világszervezet), attól függően, milyen mértékben csonkítják meg a női nemi szervet. A leggyakoribb eljárás, hogy éles eszközzel részben vagy teljesen kivágják a klitoriszt. Egészen extrém esetben, főleg Afrikában, ez a szeméremajkak eltávolításával és a hüvely összevarrásával is járhat.
Minden esetben a szexuális élet zavaraival, vizeletürítési problémákkal jár, az elszenvedőjét pedig komoly fertőzéseknek teszi ki és jelentős vérveszteségnek. A két beavatkozás köszönőviszonyban sincs egymással.
Ezeréves hagyomány
„Arról, hogy milyen lélektani hatással van a nőkre a női nemi csonkítás, mindent elmond, hogy a csoportterápiás felméréseink alapján, a nemi erőszakot elszenvedett nők négy hónapon keresztül traumatizáltak, míg az FGM-en átesettek hat hónapig” – meséli Dr. Randa Fakhr Eldín, a Koalíció a Női Nemi Körülmetélés Ellen szóvivője, gyakorló nőgyógyász. Az Hír24 kérdésére azt is elmeséli, hogy a beavatkozást általában 15 és 45 éves kor között hajtják végre.
Nem minden esetben orvosok. Gyakran fordul elő, hogy a törvényi tiltás vagy éppenséggel a beavatkozás ára miatt az emberek inkább borbélyokhoz és javasemberekhez fordulnak, akik a maguk eszközeivel végzik el a „műtétet”, még nagyobb veszélynek téve ki pácienseiket.
„A leggyakoribb érv, amit az orvosoktól hallani szoktam, hogy ha ők nem, akkor majd más megcsinálja” – meséli Dr. Aldín. „Ez azonban hazugság. A pénzért csinálják, nem azért, hogy megmentsék a lányokat. Ilyenkor mindig visszakérdezek, hogy a saját lányukon is megtennék-e, amire persze hosszas hallgatás a válasz.”
A szervezett hivatalos álláspontja egybecseng a WHO és az ENSZ álláspontjával is – vagyis törvényesen senki se végezhesse el ezt a műtétet. Ez az álláspont azonban nem mindig volt így.
A XX. század közepén, de még a ’70-es években is sok humanitárius alapítvány és misszió nyújtott segítséget, elsősorban tréninget a beavatkozást végző személyeknek. A cél az volt, hogy csökkentsék a csonkítással járó szövődményeket és ezáltal életeket mentsenek.
„A paradigma azzal változott meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nők élete a csonkítással tönkremegy” – mondja Áldín.
A szakemberek, de vallási vezetők is egyetértenek abban, hogy ellentétben a férfiak körülmetéléssel, a női csonkításnak nincsenek vallási előírásai.
Bár Egyiptomban előfordult, hogy szélsőséges imámok azzal magyarázták a beavatkozás szükségességét, hogy „a nő erkölcsösségéért fontos”. Az Al-Azhar egyetem, mely az Iszlám kérdéseiben a legbefolyásosabbnak számít az országban, azonban több fatvában is cáfolta, hogy az Iszlám szent irataiban bármilyen említés is esne a csonkításról.
A vallásos háttérnek az is ellentmondani látszik, hogy az ország 10 százalékát kitevő kopt keresztények között is elterjedt ez a szokás.
„Azzal kell harcolnunk, hogy ez a hagyomány, ez számít normálisnak” – világosít fel Áldín. „Ha egy közösségben egyedül a te gyereked nincsen megcsonkítva, akkor ő a kakukktojás. Mivel ezt tekintik normálisnak, ezért ez a vonzó esztétikailag is. Annak pedig nem hiányzik a szexualitás öröme, aki az életében nem tapasztalta meg.”
Oktatás
Az egyetlen megoldásnak a törvény betartatásának kikényszerítése mellett, az oktatás tűnik. A Koalíció éppen ezért, az ENSZ anyagi támogatásával folyamatosan járja Egyiptom szegényebb vidékeit és felvilágosító képzéseket, terápiákat, workhsopokat szervez.
„Nagyon fontos, hogy ne kioktatni akarjuk ezeket az embereket vagy kétségbe vonni a szeretetüket a gyermekeik iránt. Nem azért csonkítják meg őket, mert rosszat akarnak nekik. Egyszerűen azt gondolják, hogy a csonkítással segítenek nekik férjet találni. Ezt a gondolkodást kell megváltoztatni.”
A felvilágosító tréningek mellett azonban mással is szembe kell nézniük. Ez pedig azoknak a nőknek a kezelése, akik már elszenvedték a beavatkozást. A világi átlaghoz képest ugyanis Egyiptomban sokkal magasabb azoknak a pároknak az aránya, akiknek szakemberhez kell fordulniuk a szexuális életük miatt. Ennek egy jelentős része vezethető vissza a női körülmetélésre.
„A klitorisz kivágásával vagy megcsonkításával megszűnik a legfontosabb erogén zóna a női testen” – mondja Aldín. ”Azokat a párokat, akik tanácsra jönnek hozzánk, arra kell megtanítanunk, hogyan próbáljanak elérni bármilyen izgalmi állapotot, ami fájdalommentessé teszi a közösülést. Konkrétan az erogén zónákról tanítunk.”
A Koalíció worhsopjainak, illetve képzéseinek eredménye majd hosszú távon lesz mérhető, de a törvény betartatása miatt végzett munkájuknak köszönhetően több orvos, illetve javasember is az idén bíróság elé kerül. Vannak negyedek, ahol az aktivistáik állandó jelenléte miatt, már nincs vállalkozó, aki bármilyen pénzért is elvégezné ezt a beavatkozást. A büntetés ugyanis 15 000 egyiptomi font (kb. fél millió forint) és hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés.
A kérdés csak annyi, hogy ez mennyiben segít azokon a nőkön, akiket már megcsonkítottak. Állítólag Franciaországban nemrég sikeres visszaállító műtétet hajtottak végre, de évtizedekig tarthat, amíg a gyakorlat eljut a Közel-Keletre is. Ha eljut egyáltalán.
