Dr. Baghy Gizella 1974-ben utazott először Afrikába, amikor pszichiáter férje munkát kapott Ugandában. Akkor másfél éves gyermekükkel vállalták a költözést. Nem is volt könnyű eleinte, de szép lassan hozzászoktak új otthonukhoz. Átkerültek Nigériába, ott már mindketten praktizáltak és tanítottak. Pár évig vissza-visszatértek az esztergomi kórházba is dolgozni, aztán a hazai munkák elmaradtak, egyre több időt töltöttek a fekete kontinensen.
Gizellával egy ruandai szemészeten találkoztam. A nyugdíj előtt álló doktornő fáradhatatlan, napi 20-25 műtétet végez. Azt szeretné, ha minél több afrikai kollégájának átadhatná a tudását, hogy ők folytathassák a munkáját, ha ő már nem lesz a kórházban.
Nem vitás, Afrikában nem olyan könnyű az élet, mint Európában. De úgy érzi, kárpótolja őt a kényelmetlenségekért az emberi kedvesség, ami ott körülveszi őket. Ruanda olyan hely, ahol – ahogy meséli: a gyerekek ismeretlenül is odaszaladnak hozzá és átölelik.
