A Janukovics-rezsim megdöntésében aktív szerepet játszó ukrán újnáci párt vezére a Vereckei-hágón tartott márciusi megemlékezésen szó szerint a következőket mondta:
„Jártunk Irsaván (Ilosván), jártunk Mukacsevón (Munkácson), megfordultunk az ukrán Kárpátontúl (Kárpátalja) különböző városaiban. Olyan helyeken, amelyeket az ukrán szicsgárdisták vére bőségesen megöntözött. Ártatlan ukránoké. És mindaz, amit elmondtak nekünk a kutatók, ami elmeséltek azok, akik még emlékeznek a történtekre – mélységesen megdöbbentők. Kiderül, hogy az ellenségeink, elsősorban a magyarok, olyannyira gyűlölték az ukránokat, hogy nem csupán az élőket gyalázták meg, hanem a hadifoglyokra vonatkozó alapvető nemzetközi jogszabályokat semmibe véve, egész egyszerűen leölték, megsemmisítették ezeket az ukránokat. Még ki is röhögték őket, és nem csupán az élőket, hanem a halottakat is.
Ahogy a szemtanúk elmondták: éppen ezen a helyen, ahová beszorították azokat a kárpátukrán szicsgárdistákat, ennél a hágónál, ahol a másik oldalon a lengyelek álltak, és ahol a magyarokkal megegyezve várták őket, itt nem pusztán csak halomra ölték a kárpátukránokat, hanem meg is gyalázták őket, meggyalázták a holttesteiket. Felvágták a hasukat és kirángatták a belüket. Aztán a belüket az itt álló fenyők köré tekerték. Ők még a hullákon is demonstrálták a határtalan gyűlöletüket mindaz iránt, ami ukrán.”
A magyar honfoglalási emlékmű tőszomszédságában tartott megemlékezés apropójául az szolgált, hogy az ukrán történetírás – mindeddig csupán szájhagyományra alapuló információkra hivatkozva – úgy tartja, hogy 1939 márciusában a lengyel hatóságok a magyar fél tudtával több száz szicsgárdistát, azaz Kárpátalja, pontosabban az 1938. november 5-én kikiáltott Podkarpatszka Ukrajina (Kárpátaljai Ukrajina) köztársaság “fasiszta megszállása” ellen harcoló galíciai ukrán fegyverest lőttek agyon a Vereckei-hágó környékén.
