1919. november 10-én született az Urál vidéki Kurján, de kuláknak minősített családját 1930-ban Szibériába deportálták. 1938-ban harckocsizóként besorozták a Vörös Hadseregbe. A második világháborúban az ő életét is megkeserítették a megbízhatatlan sorozatfegyverek. 1941-ben, egy harctéri sebesülésből lábadozva határozta el, hogy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít a szovjet katonáknak. Bár 1942-ben benyújtott első tervét nem fogadták el, lehetőséget kapott a további munkára, s a módosított változattal 1946-ban benevezett a szovjet fegyverkonstruktőrök vetélkedőjébe.
A bírálók elsődleges szempontnak a megbízhatóságot minősítették, s az ekkor már az udmurtföldi Izsevszkben dolgozó Kalasnyikov 7,62×39 mm-es lőszert használó, gázelvezetéses rendszerű gépkarabélyát nyilvánították győztesnek. Az 1949-ben rendszeresített AK-47-es gépkarabély 350-400 méterre hatékony, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, s viszonylag pontos egyeslövésben és automata módban is. Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát.
Az egyszerű szerkezetű és hatékony fegyvert 1969 óta szinte változatlan formában gyártják. Híressé vált mondata, amely harminc évvel ezelőtt hangzott el: “elsőként szorítok kezet azzal, aki az enyémnél jobb gépkarabélyt alkot”.
Kalasnyikov még törzsőrmesterként megkapta a Sztálin-díjat, háromszor a Lenin-díjat és kétszer a szocialista munka hőse címet, szülőfalujában szobra, Izsevszkben múzeuma van.
Fotó: MTI/AP/Jens Meyer
Szabadalmi díjat azonban nem kapott, s még a nyolcvanon túl is szerény nyugdíjából élt egy kétszobás lakásban. A világ egyik legismertebb márkanevéből csak az elmúlt néhány évben profitált, miután engedélyezte egy német cégnek, hogy Kalasnyikov esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek – legalábbis a reklám szerint – a karabélyhoz hasonlóan megbízhatóak, egyszerű a használatuk és elnyűhetetlenek. Emellett kétfajta vodka is hozott pénzt a számára.
Találmányának különböző modernizált változatait mára a világ fegyveres erőinek felében rendszeresítették, sőt néhány államban annyira “népszerű”, hogy a hivatalos címerbe is bekerült. 1949 óta valamennyi háborúban “részt vett” (az amerikai katonák Vietnamban saját fegyverüket nem egyszer zsákmányolt kalasnyikovra cserélték), az olcsó és megbízható fegyvert előszeretettel használják a gerillák és terroristák is.
Napjainkig 80-100 millió darab készült belőle (Magyarországon az ötvenes évek végétől gyártották), ezzel a világ legelterjedtebb kézifegyvere. A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt ma is tucatnyi országban gyártják engedély nélkül.
Kalasnyikov több ízben is a világ értésére adta, hogy a kézifegyvert hazája védelmére szánta és nem arra, hogy nemzetközi konfliktusok erőszakos rendezésére használják. Élete végén már a “békésebb” célú vadászfegyverekkel foglalkozott, sőt hordozható tűzoltókészüléket is tervezett.
