Hodorkovszkij elmondta: nem volt választása, hogy hová menjen, amikor visszanyerte a szabadságát. Pénteken hajnali 2 órakor keltették fel, és a büntetőtábor igazgatója közölte vele, hogy szabadlábra helyezik. A tábort elhagyhatta, de a szabadságát mégsem nyerte vissza teljesen, mert az őrök egészen addig kísérték, amíg a szentpétervári repülőtéren felszállt az érte küldött német magángépre.
Az őrökkel tartott Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője, aki közölte vele, hogy bármikor szabadon visszatérhet Oroszországa. Ennek ellenére úgy döntött, egyelőre külföldön marad, mert nem biztos abban, hogy újra elhagyhatná hazáját, ha úgy alakulna a helyzet, hogy menni kell – mondta Hodorkovszkij.
Kiemelte: nem szeretné, ha személye és szabadulásának története annak jelképévé válna, hogy nincs több politikai fogoly Oroszországban. A történetnek inkább azt kellene jelképeznie, hogy “a civil társadalom elérheti foglyok szabadon engedését, akiknek szabadulására már senki sem számít”.
“Vannak még politikai foglyok Oroszországban. Remélem, hogy ez majd eszükbe jut a nyugati politikusoknak, amikor Vlagyimir Putyinnal tárgyalnak” – hangsúlyozta a Kreml bírálójaként számon tartott üzletember.
Mihail Hodorkovszkij Berlinben, a szabadulása utáni első sajtótájékoztatóján
Fotó:AFP
A Yukos (Jukosz) olajvállalat volt főrészvényese elmondta: november 12-én értesült arról, hogy Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter közbenjárása révén a siker reményével kérhet kegyelmet anélkül, hogy elismeri bűnösségét.
Hangsúlyozta: soha nem lenne hajlandó bűnösnek vallani magát az ellene felhozott vádakban, és nemcsak azért, mert vállalnia kellene valamit, amit nem követett el, hanem azét sem, mert valamennyi volt munkatársát, a Jukosz összes egykori alkalmazottját megbélyegezné.
Jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy még nem tudja, hol él majd, és mihez kezd. Üzletemberi pályafutását nem folytatja, mert anyagi helyzete megengedi, hogy mással foglalkozzon, és az üzleti életben mindent elért már, amit akart.
Azt tervezi, hogy a közéleti, társadalmi munkára összpontosít, küzd az Oroszországban raboskodó politikai foglyok szabadon bocsátásáért, de a pártpolitikában nem vesz részt. “A küzdelem a hatalomért nem az én világom” – mondta.
Mihail Hodorkovszkij elsősorban Hans-Dietrich Genschernek és Angela Merkelnek mondott köszönetet azért, hogy tettek szabadon bocsátásáért. Vlagyimir Putyinnak nem mondott köszönetet azért, hogy megkegyelmezett neki. Az orosz elnökkel kapcsolatban újságírói kérdésre elmondta, nem lenne helyénvaló, ha tanácsokat adna tapasztalt nyugati politikusoknak arról, hogy miként viszonyuljanak hazájának elnökéhez, “ehhez az egyáltalán nem egyszerű emberhez”. Hozzátette, reméli, Putyin nem alakítja át a szabályokat, hogy élethosszig államfő maradhasson.
Arra a kérdésre, hogy kell-e bojkottálni a februárban kezdődő szocsi téli olimpiát, azt mondta, az olimpia “a sport ünnepe, amit nem szabad elrontani”, és reméli, hogy a sporteseményből nem Vlagyimir Putyin “ünneplése” lesz.
