A gyanúsítottat szerdán vették őrizetbe a munkahelyén. Ezután átkutatták volt kollégájuk drezdai házát, ahol a kertben több helyen is elásott testrészekre bukkantak. Maik Malinda, a rendőrség egyik nyomozója elmondta, hogy a gyilkos és áldozata nagyjából a gyilkosság előtt egy hónappal ismerkedett meg az interneten. Telefonon is beszéltek egymással, miután a chatoldalon, emailen keresztül és SMS-ben is rengeteget leveleztek vágyaikról.
Az áldozat fiatal kora óta arról fantáziált, hogy valaki megöli és eszik belőle – mondta Dieter Kroll, Drezda rendőrfőnöke. A férfi november 4-én utazott Drezdába, hogy személyesen is találkozzon későbbi gyilkosával. A tettes elvitte házába, itt egy késsel elvágta a torkát, ezután feldarabolta a holttestet és elásta a kertben. A férfi eltűnését egy héttel később jelentették kollégái.
A feltételezett elkövető jelenleg is őrizetben van, a nyomozók szerint a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben azonban nincs konkrét bizonyíték arra, hogy evett volna áldozatából. A hatóságok beszámolója szerint az 55 éves gyanúsított a drezdai rendőrség bűnügyi osztályának technikai szakértőjeként dolgozott, az áldozat pedig egy 59 éves hannoveri cégvezető volt. A rendőrség az ügyet gyilkosságként kezeli.
A bild.de internetes oldal egyebek mellett azt írja, a bűncselekmény körülbelül öt óra alatt zajlott le. A férfi végül azért vágta át áldozata torkát, hogy kielégítse szexuális fantáziáját.
Az eset Armin Meiwes, a “rotenburgi kannibál” ügyét idézte, aki ugyancsak az interneten keresztül ismerkedett meg áldozatával. A férfi hirdetésében nem titkolta, hogy milyen cselekedet elkövetésére keres magának társat. A véres, több órára elnyújtott agóniát a tettes filmre vette: áldozatát feldarabolta, a hús egy részét pedig műanyag zacskókban a mélyhűtőben tárolta. A hatóságok 2006 májusában életfogytiglani börtönre ítélték Meiwest.
Kannibálok márpedig vannak!
A gyereke vérét szívó és húsát evő apa, valamint a kannibál Fekete Jézus történetét ide kattintva olvashatja.
Emberevés, a fajtatárs megevése – tiltás és hagyomány
Az emberi faj kultúráinak egyik közismert tiltása a fajtatárs megevésének tilalma. Ez is, mint minden tiltás, egy létező, de fontosabb szempontokra káros igény elfojtása miatt épült be az emberi viselkedésbe, mint az incesztus tabuja. Számos kultúra megemlíti a kannibalizmust, de az emberi történelemben leginkább három motiváció állt az ilyen említések, történetek mögött. Egyfelől valamiféle büntetés részeként jön el az emberevés (ókori görög mitológiában Lykaón története), ami az önmeghatározással függ össze: mi nem teszünk ilyet, ők (ellenségeink, bűnösök) igen. Ugyanígy motiválhatja a felbukkanó kannibál történeteket az önjavítás és a kirekesztés szándéka – utóbbira tipikus példák a vérvádas történetek, melyek a zsidók mellett a korai keresztényeket is sújtották.
A katolikusoknak is nekiszögezik a kérdést: ti, akik szerint a misén a kenyér és a bor valóban Krisztus teste és vére, voltaképpen kannibál gyakorlatot végeztek, nem? Van erre több válasz is, egy jezsuita pap, Weissmahr Béla szerint ilyenkor a feltámadt Krisztust eszik meg a hívek, és a feltámadt testnek más a természete, mint a biológiainak. Itt nyilván alapvető hozzáállásbeli kérdések döntenek, melyek tulajdonképpen elfogadhatóvá, szükségszerűvé teszik az Isten testének megevését vagy nem. (Természetesen hatalmas különbség van a kényszerű, táplálékhiány miatti kannibalizmus (pl. Észak-Korea), és az efféle önfenntartási ösztön nélkül bekövetkezett emberevés között.)
Ellenben az állatvilágban nagyon is létezik, sőt elterjedt a kannibalizmus. És nemcsak az alacsonyabb rendű élőlényeknél, mert oké, az imádkozó sáska nősténye szexuális aktus után előszeretettel fogyasztja el a hímet, ezt sokan tudják. Ez amúgy az állatvilág kannibalizmusának egyik faja, a szexuális típusú. Van méreten alapuló kannibalizmus, ez a természet vadkapitalizmusa: a kicsit megeszi a nagyobb fajtatárs. Ez 8-98%(szitakötőlárvák)-os pusztulást okozhat az érintett állományban, ami megdöbbentő adat. Létezik az utódok megevése, ezt tapasztalták már a csimpánznál, kutyánál, macskánál, hörcsögnél, oroszlánnál valamint a disznónál is. Tán a legfurcsább előfordulása a jelenségnek a méhen belüli kannibalizmus, ami pl. elevenszülő halaknál (cápa) fordul elő.
