David Cameron, aki a kormányzó Konzervatív Párt Manchesterben rendezett éves kongresszusának zárónapján szólalt fel, 50 perces beszédében többször élesen és gúnyosan bírálta az ellenzéki Munkáspárt gazdaságpolitikai elképzeléseit. Szerinte “az 1970-es évek szocializmusára” hasonlítanak Ed Miliband munkáspárti vezető minap ismertetett tervei, amelyek középpontjában a vállalati szektor fokozott adóztatása és a lakossági közműdíjak hatósági befagyasztása áll.
Őrültség az üzleti szféra fenyítése
“Lehet, hogy az üzleti szféra ostorozását jól fogadja a munkáspárti hallgatóság, de az ország szempontjából ez őrültség” – fogalmazott a brit kormányfő. David Cameron a jobboldali brit sajtóban gyakran alkalmazott gúnynevén, “Vörös Ed” néven említette a munkáspárti vezetőt, és úgy vélte: a baloldal adó- és gazdaságpolitikája “káros, értelmetlen és kifacsart”. A miniszterelnök közölte: a Konzervatív Párt felfogása szerint a profit, a vagyonteremtés, az adócsökkentés és a vállalkozás “nem elitista szitokszavak”, és nem a problémát jelentik, hanem a megoldást. Ugyanis a munkahelyeket nem a kormányok teremtik, hanem az üzleti vállalkozások, amelyektől az egész ország sikeressége függ.
Marxot idéző filozófia
A brit kormányfő szerint “a lehetőségek országának” megteremtése felé vezető úton “nincsenek levágható kanyarok, gyorsan barkácsolható megoldások”, egy ilyen országot csak üzleti vállalkozásokra, oktatásra, egyéni kezdeményezésekre alapozva lehet felépíteni, türelemmel és aprólékos munkával, az egyénben megbízva és az ő kezébe adva az ehhez szükséges eszközöket. Miliband terveit a tory kongresszus más kormányzati felszólalói is élesen támadták. George Osborne pénzügyminiszter hétfőn azt mondta: a Munkáspárt miniszterelnök-jelöltjének politikai filozófiája “Marx Károlyéhoz hasonlítható”.
Határok nélküli rezsidémon
Miliband a Labour múlt heti éves kongresszusán ismertette pártja terveit. A legnagyobb visszhangot kiváltó bejelentés az volt, hogy ha a Munkáspárt a 2015-ben esedékes parlamenti választásokon kormányra kerül, legalább 20 hónapra befagyasztaná a lakosságnak és a családi vállalkozásoknak felszámolt kiskereskedelmi áram- és gázárakat. A következő Labour-kormány az áremelési moratórium időszakában a brit piacon tevékenykedő hat legnagyobb magántulajdonú energiaszolgáltatót feldarabolná, tevékenységük ellenőrzését egy jóval erősebb hatóságra bízná. Miliband szerint az energiacégek régóta túlszámláznak, és ezt azért tehetik, mert “a piac nem működik”.
Enni vagy fűteni?
Ed Miliband politikája a Labour korábbi irányvonalától jócskán balra húz, meglovagolva, hogy az utóbbi időben mind több a panasz a magánkézben lévő, sokak által “nyerészkedéssel” vádolt közműszolgáltatókra az egyre magasabb gáz-, víz- és áramdíjak miatt. A magáncégek ellen forduló közhangulatot jelzi egy viszonylag új kifejezés, a “fuel poverty” – szó szerinti fordításban “fűtőanyag-szegénység” – megjelenése is az angol köznyelvben. Ezt a kifejezést azokra az alacsony jövedelmű háztartásokra használják, amelyek telente – legalábbis a populáris brit sajtó visszatérő szalagcímei szerint – az “enni vagy fűteni” (“eat or heat”) dilemmával kerülnek szembe.
