Apró, vékony fiúcska könnyedén hajtogatja magát olyan pózokba, amelyeknek még a látványa is elborzasztja az átlagembert. Társai is csak kígyóembernek hívják. Hatéves, ő a legfiatalabb tagja a ruandai Jövőkép akrobatacsoportnak.
Fotók: Tereza Hronová
Ő még nem is élt, amikor trénerük, Elisee mert nagyot álmodni kamaszként. Nyolc éve, 17 évesen gyűjtött maga köré lelkes utcagyerekeket, hogy cirkuszi produkciókkal keressenek kiutat a reménytelen nyomorból, együtt.
(a cikk a videó után folytatódik)
Keserves gyerekkor
Annyi megpróbáltatás után, ami Elisee-t érte, sokan elkallódtak volna. 5 éves volt az afrikai holokausztként is emlegetett ruandai népírtás idején, megölték az anyját és a nővérét, Kongóban élt évekig menekültként, apja magára hagyta, amikor újranősült. Utcagyerekként vállfákat készített barátaival, hogy legalább enni tudjanak. Néha jutott internetezésre is. Cirkuszi produkciókat nézegetett, videókból tanult akrobatamutatványokat és azt betanította a haveroknak.
Most 25 éves, már nem az utcán él, de igen szerény körülmények között. Többekkel megosztott pici kunyhóját büszkén mutatja, nem panaszkodik.
Lehetne nagy házam, tévém, de szerettem volna segíteni ezeknek a gyerekeknek. Megfogadtam, hogy nem hagyom magukra őket
– magyarázza az edző.
Elisee egy dán turistának köszönhetően már többször fellépett Európában. Maradhatott volna, de visszahúzta felelősségtudata:
Nincs feleségem, aki szült volna nekem, mégis több tucat gyerekem van
– mondja nevetve.
Nagyon szeretett pótapa ő. A kongói határ menti város strandján, a nap által kiégetett, szúrós füvön edző gyerekek isszák minden szavát a náluk alig magasabb, de a csapat minden tagjánál izmosabb fiúnak. Elisee-nek fel sem kell emelnie a hangját, mindenki maximálisan figyel rá.
Pótcsalád az árváknak
Tisztában vannak vele, hogy sokat köszönhetnek neki. Például azt, nem a szabad ég alatt kell aludniuk. Elysee megkért olyan családokat, akiknek saját otthonuk van, fogadjanak be egy-két akrobatát, cserébe némi ételt ajánlott a műsorokból, adományokból befolyó szerény bevételből. A csapat 10 tagja él most így. Megható volt látni, hogy ezeknek a befogadó családoknak sem igen van többjük, mint a házuk, de boldogan megosztják.
A legtöbb, amit Elisee-től kapnak a gyerekek, az a hit.
Megtanultuk, hogy nem szabad félni, minden sikerül, ha akarjuk. Ha egyszer nem sikerül, fel kell állni és újrapróbálni
– mondja nagyon komolyan a 6 éves kígyóember.
Sok gyerek tanul itt fegyelmet. Akinek rossz volt a magatartása, itt megjavul
– teszi hozzá egy 10 éves kislány, szelíd mosollyal szemlesütve, mintha neki is szüksége lett volna egy kis változásra.
Fájdalom és remény
Az energikus, mindig mosolygós, csupaszív Elisee-t nézve úgy tűnik, őt soha semmi nem töri meg. Kicsit félve is kérdezem a sírásról, de legnagyobb meglepetésemre, hosszú listába kezd.
Sírtam sokat, hogyne, sokszor éjjel-nappal. Amikor elveszítettem az anyámat, aki nekem az életet jelentette
– és már potyognak a könnyei.
Aztán, amikor láttam a húgomat utcára kerülni, csak azért mert lány. Akkor is, amikor az éhségtől fájt mindenem, de nem volt remény, hogy hamarosan ennivalóhoz jutok. Aztán sírtam a szobámban, amikor Európa legjobb artistáival léphettem fel, de senki nem tudta, hogy én még a nagyon olcsó albérletem sem tudom fizetni otthon. És sírok, amikor bajban lévő embereket, gyerekeket látok és nem tudok segíteni, pedig tudom, mit éreznek. A kis csapatommal együtt sírtam, amikor autóbalesetet szenvedtem, és aggódtak, mi lesz velük nélkülem. De mindig reménykedni kell, hogy Isten megsegít bennünket!
– zárja optimistán a szomorú listát Elisee.
Álmai listája sem rövid.
Szeretnék minél több fellépést a csapatomnak itthon és akár külföldön, hogy ezeknek a gyerekeknek legyen miből továbbtanulniuk, mert az lehet nekik a kiút a szegénységből. Sajnos nekem is félbe kellett hagynom az iskolát pénzhiány miatt. Nagyon szeretnék egy házat az árváknak, egy jó edzőtermet vagy hát egy kis cirkuszt, jó felszerelésekkel, a legnagyobb álmom pedig egy artistaképző iskola, ahol újabb és újabb fiataloknak adnánk esélyt a sikerre.
Ha nálam lenne a varázspálca, nem hezitálnék, teljesíteném minden kívánságát és ennek a többszörösét is. Ez a fiú megérdemelné.
A cikk a DemNet Alapítvány V4Aid projektje keretében, az Európai Unió támogatásával valósult meg.
