Élelem nélkül az ember akár tíz napig is kibírja. Víz nélkül napokat sem. „Míg számunkra természetes, hogy a csapot megnyitva tiszta vízhez jutunk, Afrika egyik leginkább szárazság sújtotta vidékén minden csepp víz kincset ér, az élet reményét jelenti. A víz nemcsak az emberek szomjúságát oltja, hanem esélyt ad háztáji állatok neveléséhez, növények termesztéséhez” – mondta Kovács Koko István olimpiai és világbajnok bokszoló az Ökomenikus Segélyszervezet sajtótájékoztatóján.
Koko tíz éve a Segélyszervezet jószolgálati nagykövetekén járja a világot, hogy szemügyre vegye, hogyan élnek egyes országokban az emberek. Az olimpiai bajnok egy hete érkezett vissza Etiópiából, ahol kutakat, úgynevezett ellákat tisztítottak meg egy településen. A 37 ellából mindössze nyolc működik. Így naponta több kilométert gyalogolnak az ivóvízért az asszonyok és a gyerekek a hőségben. A fővárostól 600 kilométerre található Gayoban 2500 ember és 2500 jószág ivóvízellátását kell megoldani. A gayói kútból napi 20 000 liter vizet lehet kinyerni, így fejenként 4 liter jut minden embernek és az állatoknak. A helyiek az esővizet is gyűjtik, ám az aszályos idő miatt nagyon kevés gyűlik össze.
Kattintson a képre és nézze meg Koko afrikai kalandját!
Fotó: Kállai Márton
Hogy bárki kifejezhesse szolidaritását az ügyben, a Segélyszervezet „Te meddig mennél el egy pohár vízért?” elnevezésű akciót indított. A következő napokban egy futópad jelenik meg Budapest forgalmas pontjain, amelyen mindenki futhat pár kilométert egy pohár vízért. A futópadot Koko indította el az Akvárium klubban. Abban reménykedik, hogy július 31-ig minél többen emelik majd fel a telefont is, hogy a 1353-as szám hívásával 250 forinttal támogassák egy etióp gyermek két hétre elegendő vízellátását.
Koko a Hír24-nek elmondta, számára eddig is fontos volt a víz, ahogy meséli: „A versenyeken sokszor voltam dehidratált állapotban, de azzal a tudattal, hogy ott van pár méterre a víz.” Mióta azonban saját szemével is látta, hogy tőlünk háromezer kilométerre mennyire hiánycikk a víz, jobban értékeli. „Európai embernek, akinek a lehetőségei mondhatni korlátlanok, megdöbbentő látni, hogy a víz léte, minősége, mennyisége mennyire kérdéses. Lehetetlenné teszi az életük minden napját” – meséli.
Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi magyarok előbb felemeljük-e a telefont egy jó ügy érdekében, mint egy valóságshow szavazásakor, Koko azt válaszolta, hogy szerencsére szolidáris a nemzetünk nagy része. „Akinek döntési lehetősége van, az előbb szavaz az életre, mint egy bugyuta vetélkedőre, egy tehetségkutató első helyére.”
Nőnek születni nem jó
Koko beszámolója szerint minden nehezebb munka a nőkre hárul Afrikában „Nálunk Európában azért mindenki kiveszi a részét a nehéz munkából, ott azonban a vízcipeléstől az építkezésen át, a házimunkáig mindent a nők végeznek.” A Segélyszervezet által készített kisfilmen azonban jól hallatszik, hogy az asszonyok – bár látszik, hogy fáradtak, – énekelve dolgoznak.
Túra a vízért
Fotó: Kummer János
Munka, napi négyszáz forintért
A kutak helyreállításán jelenleg is 250 ember dolgozik. A hagyományos munkamegosztás szerint a kút egy kisebb területén dolgozó csoportban húsz ember van, általában tizenkét nő és nyolc férfi. A férfiak törik a követ, ásnak, lapátolnak és pakolják az iszapot, a nők dolga pedig a földdel és törmelékkel teli kosarak elhordása. A kőtöréshez gyakran tüzet használnak, amihez a nők hordják a fát. A munka általában reggel héttől, délig tart a hatalmas forróság miatt.
A kézzel végzett munkával több száz ember jut fontos bevételhez, s tisztában lesznek a munkafolyamatokkal is, ami a későbbiekben a kút fenntartásához és a karbantartáshoz lesz nélkülözhetetlen. Az Ökomenikus Segélyszervezet beszámolója szerint a 250 családból egy-egy embert foglalkoztatnak öt hónapon át. Naponta 30 birt kapnak a munkások, ami 400 forintnak felel meg. Van, aki a keresetéből felruházta tíz gyermekét, van, aki inkább kecskét vett.
A futópad következő állomása a Zöld Pardonban lesz. Aki fut rajta pár kilométert, fényképével fölkerül a Segélyszervezet Facebook-oldalára.
