A South China Morning Post idézi a nemzetközi vámstatisztikákat, amely szerint a 2008 és a 2010 között világszerte elkobzott hamis áruk csaknem kétharmada a kelet-ázsiai országból származik. Az Egyesült Államok vámhivatalának adatai szerint az USA-ra vonatkozóan 87 százalékos ez az arány, az Európai Unió statisztikái szerint a közösség által elkobzott hamis áruk 74 százaléka Kínából érkezett.
A Kínából származó hamisítványok forgalma az éves világkereskedelem nagyjából 2 százalékát teszi ki. A hamisítás üzletága ráadásul évről évre nő: 2011-ben több mint 13 ezer hamisító céget zártak be a kínai hatóságok, és több mint háromezer embert vettek őrizetbe hamisítás miatt. A nem hivatalos becslések szerint a tényleges hamisítók száma ennek akár több tízszeresét is kiteheti.
Az országban szinte mindent meg lehet kapni másolatban, legyen szó Louis Vuitton-táskákról, Apple-termékekről, gyerektápszerről, szoftverekről, drága borokról vagy Viagráról. Utóbbi jelenség, vagyis az élelmiszer- és gyógyszerhamisítás egyre nagyobb méreteket ölt és a statisztikák szerint az egész iparág egyre inkább a nehezebben másolható, drágább termékek felé tolódik el.
Ennek hatása globális méretekben gyűrűzik tovább: a University of Florida egy 2012-es tanulmánya szerint például Európa egyes részein a használt növényirtószerek 25 százaléka is Kínából származó hamisítvány lehet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) statisztikái szerint a Délkelet-Ázsiából, mindenekelőtt Kínából származó maláriaellenes gyógyszerek akár 90 százaléka is hamisnak bizonyulhat.
A hamisítás az egészségi kockázatok mellett egyre nagyobb gazdasági vonzattal is jár: az eredetit teljes egészében lemásoló hamis IKEA-, Apple-, Nike-, Cartier-boltok jelentős bevételkiesést okoznak a másolt cégeknek, és mind gyakoribb az is, hogy nyugati hírességek nevével történik visszaélés a kelet-ázsiai országban.
