XVI. Benedek pápa utolsó bíborosi kinevezései a távozó egyházfő azon szándékát jelzik, hogy ne európai utód kövesse őt a katolikus egyház élén – mondta a pápa egyik közeli munkatársa a The Sunday Timesnak. Paul Poupard bíboros, aki 25 éve ismeri XVI. Benedeket, és 2007-ig a Vatikán kulturális “minisztériumának” megfelelő Szentszéki Kulturális Tanácsot vezette, a tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lapnak úgy fogalmazott, hogy a pápa szándékainak “utolsó, legfelsőbb szintű kinyilatkoztatása volt” öt fejlődő térségbeli bíboros kinevezése a tavalyi év végén. Poupard bíboros szerint XVI. Benedek pápa akkor már eldöntötte, hogy lemond.
Mindeközben Erdő Péter bíborost a legesélyesebbek között említi az olasz közszolgálati adó>>>
Sokk és szomorúság
A magas rangú vatikáni tisztviselő szerint “a lemondás sokkja” is arra késztetheti a bíborosi testületet, hogy – csakúgy, mint 1978-ban, “a keleti tömbből érkező” Karol Wojtyla, vagyis Benedek lengyel elődje, II. János Pál esetében – “bátorságot tanúsítsanak”, és ezúttal Európán kívüli jelöltet válasszanak.
Poupard a brit lapnak adott interjúban elmondta azt is, hogy a konzisztóriumi teremben ülésező bíborosi testületet teljesen váratlanul érte múlt hétfőn XVI. Benedek pápa bejelentése lemondási szándékáról. “Abban a pillanatban jöttem rá, hogy mit fog mondani, amikor kiejtette az ingravescente aetate (előrehaladott kor) utalást” az előre megírt latin nyelvű nyilatkozatban – mondta a bíboros a The Sunday Timesnak. “Saját érzéseimet a többi bíboros arcán láthattam viszont – meglepetés, sokk, megrökönyödés és szomorúság” – fogalmazott Poupard.
Menni is alig tud
Elmondta azt is, hogy már tavaly nyáron megdöbbenéssel figyelte XVI. Benedek fizikai állapotának romlását. Poupard szavai szerint a pápának a járás is fájdalmat okozott, két segítőnek kellett őt támogatnia ahhoz is, hogy néhány lépcsőn fel tudjon menni.
A bíboros véleménye szerint ugyanakkor a pápa nem csupán kora és egészségi állapota miatt mond le, hanem a pápai időszakát beárnyékoló ellentmondásos ügyek miatt is. Poupard ezek között említette a szexuális visszaélések szította botrányt, az egyházon belüli “frakcióvillongásokat”, és a bizalmas vatikáni dokumentumok ellopásáért elítélt volt pápai komornyik, Paolo Gabriele ügyét is.
