Bratislav Stojanovic, 43 éves, már 15 éve egy temető sírgödrében hajtja álomra a fejét. Maga is bevallotta, hogy az elején neki sem voltak túl rózsás álmai, de idővel aztán megszokta, hogy emberi maradványok szomszédságában alszik.
Miután más hajléktalanok többször is kirabolták, úgy döntött, hogy keres magának egy olyan helyet, ahol biztosan nem fogják háborgatni, de még a rendőrség sem. Így esett a választása erre a pofás kis sírgödörre.
(Foto: AFP)
Lakhelyének belmagassága nem éri el az egy métert se és persze faltól falig mindent szemét borít, de még így is sokkal komfortosabb, mint az utcán, a szabad ég alatt élni.
Eleinte könnyebb volt, összegyűjtött nagyjából mindent, ami a földre hullott, plusz gyertyákat is szerzett más sírokról. Ez utóbbi az idő elteltével egyre nehezebbé vált, mert a temetőt mára már nagyon kevesen látogatják. Kezdetben még társai is voltak, a barátnője és az egyik cimborája is a temetőben laktak. A másik férfi elment, amikor sírgödre teljesen bedohosodott, a barátnője pedig eltűnt. Valójában tudja ő, hogy meghalt, csak szebb azt mondani, hogy eltűnt – mondja Bratislav.
Bratislav ideje nagy részét azzal tölti, hogy a templomba járó embereket figyeli, és azt számolja, mennyi időt töltenek bent. A hajléktalan úriember, bár a holtak között alszik, empátiáját mégsem emésztette fel a síri hangulat, mert mindig, mielőtt kimászna a sírgödörből, gondosan körülnéz, nehogy halálra ijesszen valakit. Egy temetőben él és mégis van benne elég emberség – írja az International Business Times.
