Jó harminc tüntető rontott rá a katonákra a koszovói Pristinában. Először az KFOR autónak estek neki. Taszigálták, fahusángokkal verték az ablakát, majd amikor megérkezett a fekete színű testpáncélba öltözött, sisakkal, gumibottal és plexipajzzsal felszerelt magyar erősítés, vizespalackokat kezdek el hajigálni katonáink felé. S bizony, repültek a Molotov-koktélok is. Az egyenruhások részéről azonban vízágyúzás volt rá a válasz, a tüntetők összetákolt úttorlaszával pedig a barikádbontó jármű bánt el. A hőzöngők végül feladták és szétszéledtek.
A képre kattintva galéria nyílik!
Akármikor megtörténhet
Bár ez csupán egy tömegkezelési tréning volt a pristinai Slim Lines katonai táborban, amelyet szinte heti rendszerességgel gyakorolnak a magyar katonák, akár nap mint nap valósággá válhat. Jelenleg viszonylag nyugodt az általános helyzet Koszovóban, – ám mint Kása István alezredes, a magyar kontingens parancsnoka hangsúlyozta – az északi területeken már közepesre „ugrik” a KFOR-erők elleni veszélyeztetettségi szint. A megérkezésünk előtt nem sokkal megdobálták az Észak-Mitrovica vegyes összetételű, szerb-albán lakta részén járőröző békefenntartóinkat, ám szerencsére ennél komolyabb atrocitás nem érte az augusztus közepe óta kint tartózkodó MH KFOR 7. váltást.
Állandó készenlét
Az első magyar koszovói misszió 1999 nyarán érkezett a pristinai Szent László táborba, ám békefenntartóink azóta bázist váltottak. A Pristinában szolgálatot teljesítő magyar kontingens 2011 márciusában – a KFOR-főparancsnokság közelében található – Slim Lines (Vékony Erődvonal) névre keresztelt táborba költözött be, és vált a portugál alakulat szobatársává. A mintegy 150 magyar és a 154 portugál egyenruhás közötti jó szomszédi viszony azonban nemcsak a tábori életre terjed ki, hanem a napi feladatokra is. A két nemzet ugyanis közösen alkotja a KFOR-parancsnok közvetlen irányítása alatt működő Harcászati Tartalék Zászlóaljat (KFOR KTM), amely Koszovó egész területén – sőt akár Boszniában is – bárhol és bármikor bevethető. A főleg a tatai 25. Klapka György Lövészdandárra épülő állomány zöme (75 százaléka) az első külföldi szolgálatát teljesíti, míg a többiek már „öreg rókának” számítanak, hiszen több külföldi (iraki, afganisztáni, balkáni) missziót is megjártak.
A képre kattintva galéria nyílik!
Mégis hol jobb kezdeni? A Balkánon vagy éppen a Közel-Keleten? – faggatom a kontingensparancsnokot. Kása alezredes – akinek a Balkán és Irak után ismét egy balkáni misszió következett a sorban – azonban állítja, egyáltalán nem lehet összehasonlítani a kettőt: más térség, más problémákkal, más feladatokkal. Mindenesetre a „veteránok” százszázalékosan segítik az elsőmissziósok beilleszkedését, a közös feladatok révén pedig flottul működik a tapasztalatok átadása.
Pengeélen
Bár a járőrözés, a tábor védelmének a biztosítása, valamint az egyelőre még katonai erőnek nem minősülő Koszovói Biztonsági Erők (KSF) kiképzése uralja a magyar kontingens főbb tevékenységét, katonáinknak a 6 hónapos kiküldetés alatt azonban valamennyi békefenntartó feladatra készen kell állnia. Legyen szó akár területbiztosításról, a közigazgatási határvonal biztosításáról, csempészek elleni fellépésről, információgyűjtésről, tömegkezelési feladatok végrehajtásáról, őrzés-védelemről, a kijelölt harccsoportok megerősítéséről vagy váltásáról, vagy éppen a kiemelten védendő személyek és konvojok kiséréséről, a 4 és 8 órás készenléti szolgálatot ellátó magyarok – a portugál kollégáikkal egyetemben – egyből ugraszthatók.
„Különösen Mitrovica északi része minősül puskaporos hordónak, ahol teljesen más környezet uralkodik, mint az albánok lakta déli területen. Ráadásul a szerbek igazi háborús veteránnak számítanak” – hívja fel a figyelmet Bartók Barnabás őrnagy, a 7. váltás műveleti helyettese. Egyrészt komoly tapasztalataik vannak, másrészt ma már annyira felszereltek, hogy ha a helyzet úgy kívánja, könnyűszerrel előkapják vízágyúikat, gépkarabélyaikat, de akár könnygázzal is képesek támadni a békefenntartókra. „Gyorsan tudnak mozgósítani a szerbek, mi pedig pengeélen táncolunk. Észnél kell lenni, s mindig alaposan megfontolni, hogy éppen mikor mit reagálunk. Például fegyvertelen tömeg ellen nem használhatunk fegyvert, sőt gumilövedéket sem” – jegyzi meg az őrnagy.
A képre kattintva galéria nyílik!
Összefogásból jeles
Mindenesetre a portugál és a magyar remekül kijön egymással. Ez már a tábori étkezdében is megmutatkozott, ahol ottjártamkor a pulton éppen csirkepörkölt és rakott hal várt egymás mellett arra, hogy szedjünk belőle. Természetesen a jó viszony jócskán túlmutat a konyhán, a kiváló együttműködés a napi tevékenységekben is tetten érhető. Sőt José Talambas alezredes, a KTM portugál parancsnoka a tízes skálán 10 pontra értékelte a közös munkát.
Elmondása szerint már az első naptól kezdve fontos volt az együttműködés, ami meg is valósult, hiszen azóta is nagyszerűen tudnak együtt dolgozni. „Bátrak és profik a magyar katonák, s éppen ez az, amit szeretünk. A közös munka során mi is sokat tanulunk tőlük, s minél többet dolgozunk együtt a terepen, annál jobb lesz napról napra a zászlóalj” – hangsúlyozta a portugál parancsnok.
Erre pedig szükség is van ahhoz, hogy a KTM jelmondata – „Két nemzet – egy erő” – százszázalékosan megállja a helyét.
A magyar békefenntartók koszovói missziójával foglalkozó sorozatunk következő részéből kiderül, hogyan birkóznak meg a szabadság nélküli féléves külszolgálattal katonáink, milyen könyveket hiányolnak a tábori könyvtárból, s vajon mi lesz a karácsonyi menü.
A koszovói látogatásért és kint tartózkodásért köszönet jár a Honvédelmi Minisztérium sajtóirodájának és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának.
