A 26 éves Fajza az elrablója kocsijának csomagtartójából értesítette mobilján a rendőröket. Hiába részletezte háromnegyed órán keresztül, ki és honnan hurcolta el, bőszen ecsetelve, hogy a férfi már évek óta zaklatja, mert nem ment hozzá feleségül, a rendőrök nem hittek neki, s már csak a holttestét találták meg 3 héttel később. Ez az eset még 2010-ben borzolta fel a kedélyeket Norvégiában, ám nem ez volt az első és utolsó ilyen brutális erőszakügy. A múlt hónapban a 27 éves Annát és 11 hónapos gyermekét rabolta el hasonló módon a fiatalasszony 46 éves exe, aki már hosszú idő óta fenyegette a nőt. Anna bejelentéseit azonban se a rendőrség, se a bíróság nem vette komolyan, így semmiféle jogi támogatásra vagy védelemre nem számíthatott. Őt egykori párja az otthonából rabolta el, miközben éppen telefonon kért segítséget a rendőrségtől. A nőt másfél nappal később holtan találták meg, a kisgyermeket viszont épségben – a gyilkosnál.
Az elkövetőket általában ismerik az áldozatok – képünk illusztráció, Fotó: Northfoto
Minden negyedik nő érintett
Annak ellenére, hogy Norvégia a világ egyik leggazdagabb országa, és élharcosa a nemi egyenlőségnek, a családon belüli erőszak toplistáját uralja Európában. Hogyan lehetséges ez? Netán a klíma, a kevés napfény miatti depresszióhajlam váltja ki? Esetleg a viking vér hozza elő? Vagy éppenséggel az egyes férfiak körében fellángoló erőszak a „járulékos vesztesége” a nők társadalmi státusza felkarolásának?
Erre még maguk a norvégok sem tudják a választ. Hiába firtatta lapunk az oslói székhelyű, esélyegyenlőségi és diszkrimináció elleni ombudsmanhivatal vezető tanácsosát, Rachel Eapen Pault, ő is csak széttárt karokkal sorolta az évek óta stagnáló, szomorú statisztikai adatokat. Norvégiában minden negyedik nő (a férfiaknak pedig a 20 százaléka) már megtapasztalta az erőszak valamilyen formáját (például családon, párkapcsolaton belüli erőszak, nemi erőszak), a 15 évesnél idősebb norvég nők egytizede pedig már áldozatul esett nemi erőszaknak. Ami a norvég tinédzsereket illeti, 31 százalékuk szenvedett el erőszakot, s általában az elkövetőt is jól ismerik, például buliban, randin egy osztálytársa vagy a barátja kezd ki vele, tehát ugyanolyan életkorú az erőszakoló is.
Többek között Norvégia Lady Gagája, a pakisztáni származású Shabana Rehman Gaarder is – aki a popsztárral ellentétben nem az énekével és feltűnő ruházatával, hanem gyakori polgárpukkasztó viselkedésével hívja fel a figyelmet a társadalmat érintő fontos dolgokra – erőszak áldozata lett. A jelentős médiaszemélyiséget, aki újságírónő és stand-up komikus egy személyben, még a középiskolai évek alatt erőszakolta meg a barátja. A személyes történetével azonban csak 2007-ben állt először a nyilvánosság elé, majd egy évvel később könyvet is írt, amelyben őszintén vallott az őt ért sérelmekről, meggyalázásról.Erőszak a királyi parkban
Ha csupán Oslót nézzük, a fővárosban 1 év alatt megduplázódott a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma. Míg 2010-ben 24, addig 2011-ben már 48 esetet regisztráltak, ráadásul a 48. nemi erőszak éppen a Slottsparken parkban történt, ahol a norvég királyi család rezidenciája, a Királyi Palota található. A 20 éves nőt – aki a parkon akart átvágni – két maszkos férfi kapta el, és erőszakolta meg a fák sűrűjében.
Évente körülbelül 4 ezer nő és gyermek kér bebocsátást a családon belüli erőszak áldozatai számára fenntartott menhelyeken. „A bántalmazott nők számára létesített menhelyeken 60 százalékban a bevándorló és az etnikai kisebbségű nők kérnek segítséget (2003-ban ez az arány még 45 százalék volt – szerk.), hiszen migránsként nincsenek családi gyökereik az országban, nem tudnak ottani rokonokhoz fordulni, ellentétben a norvég nőkkel. Férjük azonban rendszerint norvég származású” – hangsúlyozza az ombudsmanhivatal vezető tanácsosa.
Tévedés azt hinni, hogy az erőszakos cselekmények főként a migránsok körében jellemzőek, hiszen azokról a norvég nőkről sem szabad elfeledkezni, akik odahaza ugyancsak az erőszak árnyékában élnek, vagy szintén norvég, vagy éppenséggel migráns származású párjuk oldalán. Ám ők rendszerint nem a menhelyeken húzzák meg magukat, hanem a szülőknél, rokonoknál.
Önvédelmi leckék egy bokszolónőtől
Az elmúlt években a norvég kormány számos intézkedést hozott a nők elleni erőszak kezelésére és felszámolására. Többek között pénzügyileg támogatja az otthonról elmenekült, bántalmazott nőknek utolsó védelmet jelentő menhelyeket, amelyeknek a története a hetvenes évek végére nyúlik vissza. Az első „anyaotthont” ugyanis 1978-ban hozták létre Oslóban, majd idővel az ország többi részén is újabb és újabb központokat nyitottak női csoportok.
Cecilia Brækhus profi norvég bokszolónő (balra) gyakran tart önvédelmi tanfolyamokat – Fotó: AFP
Ma körülbelül 50 menhely áll nyitva a szexuálisan bántalmazott nők előtt, akik egy, két vagy több éjszakára is ott maradhatnak, de akár azt is megtehetik, hogy csak elbeszélgetnek a menhelyen dolgozókkal, vagy ingyenes tanácsadást (ügyvédi, stb.) és orvosi ellátást kérnek. Ám sokszor még ez a félszáz létesítmény is kevésnek bizonyul. Ha pedig éppenséggel telt ház van, nem tehetik meg a férfiak számára fenntartott, hasonló jellegű létesítmények vezetői, hogy beengedik magukhoz a rendszerint gyermekükkel érkező nőket, még ha ott akadna is szabad hely. Akkor ugyanis dugába dőlne az egész – nemi jellegű elkülönítés – koncepció.
A menhelyek mellett a rendőrségnél is „beerősítettek”. 2002 óta Norvégia 27 rendőrségi körzete köteles legalább egy olyan személyt alkalmazni (ún. családon belüli erőszak koordinátort), akinek az a szerepe, hogy instrukciókat adjon a rendőröknek, hogyan kezeljék a szexuális támadásokat, valamint hogyan védjék meg a bántalmazott személyt a további fenyegetésektől.
Olykor pedig ingyenes önvédelmi tanfolyamokat hirdetnek nőjogi szervezetek, különösen a nagyvárosokban, ám ezek nem központilag szervezett tréningek. Többek között Cecilia Brækhus profi norvég bokszolónő – aki könyvet is írt ezzel kapcsolatban – ad hoc jelleggel önvédelmi tanfolyamokat tart iskolákban, női szervezeteknél.
Jó úton haladnak
Egyes szakértők szerint, ha idővel még jelentősebb eredmények születnek a nemi egyenlőség terén (például csökken a különbség a nők és a férfiak fizetése között, gyengül a nemi hovatartozás alapján megnyilvánuló munkahelyi szegregáció), akkor valószínűleg elmúlik a nemi erőszak mögött meghúzódó kompenzálási szándék, s alábbhagy a családon belüli erőszak is. Mindenesetre Norvégia halad tovább a kijelölt, „sárga köves” úton, cél: a nemek közötti egyenjogúság százszázalékos megvalósítása.
A Norvégiával foglalkozó sorozatunk következő részében arról olvashat, hogyan igyekeznek a norvégok felülkerekedni a munkaerőpiacon uralkodó nemi egyenlőtlenségen, illetve kiderül, miért kap egy norvég kispapa 12 hét szülési szabadságot.
