A máltai John Dalli azt követően nyújtotta be lemondását, hogy az EU csaláselleni hivatala (OLAF) megállapította: egy máltai vállalkozó a biztossal való kapcsolatára hivatkozva pénzt kért egy dohányipari cégtől, cserébe pedig azt ígérte, hogy befolyásolni tud jövőbeni uniós döntéseket.
Az OLAF jelentése szerint a tranzakció nem valósult meg, s bár John Dalli érintettségére nem találtak közvetlen bizonyítékot, a hivatal úgy ítélte meg, hogy tudott az eseményekről. John Dalli a jelentés megállapításait kategorikusan visszautasítja.
Az OLAF információi szerint a Swedish Match nevű svéd dohányipari céget azzal kereste meg egy máltai vállalkozó, hogy anyagi előnyökért cserébe a Svédországban népszerű, “snus” néven ismert, nedves dohánypor uniós exporttilalmának terén változást tud elérni. A hagyományos “snus” forgalmazására Svédország külön engedélyt kapott az uniótól, de az Európai Unió többi országában tilos forgalomba hozni. A nedves dohányterméket a svédek a felső ajkuk alá helyezik, onnan szívódik fel a nikotin. A “snus” állítólag sok svéd számára a dohányzásról való leszokást segíti, pontos egészségügyi hatásai azonban nem ismertek.
A csaláselleni hivatal jelentése szerint a vizsgált események végső soron semmilyen hatással nem voltak az uniós döntéshozatalra. A hivatal eljuttatja jelentését a máltai ügyészségnek, az ügy pedig innentől a máltai igazságszolgáltatásé – tájékoztatott a bizottság.
Az OLAF hétfőn juttatta el megállapításait a bizottsághoz, amelynek közleménye szerint John Dalli a saját és az Európai Bizottság jó hírnevének védelme érdekében döntött úgy, hogy távozik posztjáról. José Manuel Barroso, a bizottság elnöke ideiglenesen Maros Sefcovicot, az intézményközi és adminisztrációs ügyekért felelős szlovák biztost bízta meg a fogyasztóvédelmi és egészségügyi biztosi feladatok ellátásával.
1999-ben a luxemburgi Jacques Santer vezette Európai Bizottság több tagja is korrupció és hanyag mulasztás gyanújába keveredett, egy független szakértőkből álló testület pedig – bár többségüket tisztázta a vádak alól – megállapította, hogy a biztosok vonakodnak a felelősségvállalástól, és a vizsgálat folyamán “egyre nehezebb volt olyan embert találni, akiben fikarcnyi felelősségtudat is lett volna”. Mivel az érintett biztosok nem voltak hajlandóak lemondani, az elnök pedig nem menthette fel őket, ezért a Santer-bizottság testületileg lemondott.
