Henry Kissinger a Die Welt és a Bild című német lapban hétfőn megjelent interjúban kifejtette: az Egyesült Államokat azért gyűlölik az arab világban, mert Amerika „a Nyugat metaforája”. A washingtoni diplomáciának ezzel együtt kell élnie, hiszen nem lehet a külpolitika célja az, hogy az országot „szeressék” külföldön.
A külpolitika célja az együttműködés, amelynek azonban a kölcsönösségen kell alapulni. Barack Obama amerikai elnök kezet nyújtott az arab világnak, és az előző elnök, George W. Bush sem tartotta az Egyesült Államok ellenségeinek az arab országokat. A „muzulmánoknál viszont pillanatnyilag hiányzik a kölcsönösség – mondta Kissinger. – Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati világban nem tört ki felkelés az iszlám ellen, és mi nem mondjuk, hogy ki kell rekeszteni a muzulmán vallást.”
Arra a kérdésre válaszolva, hogy az Innocence of Muslims (A muszlimok ártatlansága) című, amerikai amatőr film miatt kirobbant erőszakos tiltakozás az arab tavasz néven ismert szabadságmozgalmak végét jelenti-e, Kissinger elmondta: mindig is nagyobb távolságtartással szemlélte az arab tavaszt, mint a nyugati sajtó.
„A forradalmak története azt mutatja, hogy a legritkább esetben lesznek azok az új urak, akik elkezdik a forradalmat” – mondta. Egyiptomban például a választók 75 százaléka a Muzulmán Testvériség nevű iszlám szervezetre vagy radikális iszlamista pártokra szavazott, az pedig „szinte teljesen lehetetlen, hogy demokratikus párttá alakuljanak olyan politikai tömörülések, amelyek mindenek fölé helyezik a sariát”, az iszlám vallásjogot – fejtette ki.
Henry Kissinger 1973 és 1977 között, Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége idején volt az amerikai diplomácia vezetője. Az úgynevezett reálpolitika és az enyhülés politikájának képviselőjeként sokat tett az amerikai–szovjet és az amerikai–kínai viszony normalizálásáért. 1973-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki a vietnami háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréseként.
