A 270 oldalas szakértői jelentés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a Costa Concordia valóban egy “rendkívül kockázatos manőver” miatt ütközött a sziklának, de a hajótörés következményeit jelentős mértékben enyhíteni lehetett volna, ha az ilyenkor előírt procedúrákat pontosan betartották volna.
A szakértők a kapitány és a legénység, valamint a válságközpont és a kikötői hatóságok üzenetváltásainak elemzéséből ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a sziklával való ütközés után hat perccel Francesco Schettino parancsnok már tudta, süllyed a hajó, mégsem adott parancsot az utasok kimenekítésére. Az evakuálás ötvenperces késéssel kezdődött, a legénység többsége pedig nem tudta, mit kell tennie.
Az ütközés a jelentés szerint azután történt, hogy a parancsnoki hídon több hiányos és félreérthető parancs hangzott el, emiatt a kormányos nem értette pontosan, mire is kapott utasítást, így hibákat követett el. Mindezt tetézte az ütközés utáni késlekedés. A szakértők szerint Roberto Ferrarinire, a hajót birtokló cég válságközpontjának vezetőjére várt volna a feladat, hogy azonnal javasolja a parancsnoknak: rendeljen el általános riadót, és adjon utasítást az utasoknak a hajó elhagyására.
A szakértői jelentés lényege tehát az, hogy a parancsnok elsőrendű felelőssége nem annyira az elhibázott manőverre adott parancsban rejlik, mint inkább abban, hogy az ütközés után nem látta át rögtön, ezért nem kezelte megfelelő gyorsasággal a helyzetet.
A bizottság továbbította jelentését a grossetói ügyészségnek.
A Costa Concordia 4200 utassal a fedélzetén január 13-án járt szerencsétlenül. A hajón levők közül harmincan – közöttük egy magyar – vesztették életüket, két személyt eltűntként tartanak nyilván.