Azeri katonák masíroznak Hegyi-Karabahban (Fotó: AFP)
Miért hallgat az EU és a NATO?
A magyar-azeri alku sorsdöntő adut adott az örmények kezébe az évtizedek óta tartó karabahi konfliktus megoldásához – véli Szergej Sakarjanc, a kaukázusi régió elismert politikai szakértője. Az örmény származású Sakarjancnak az orosz Regnum Hírügynökségnél közölt elemzése szerint mindennél ékesebben beszél, hogy az azeri gyilkos elengedését követően Magyarország csupán az Egyesült Államok részéről kapott némi ejnye-bejnyét.
Egyetlen szót sem szólt viszont az Európai Unió, és a NATO sem fejezte ki rosszallását, holott az azeri Ramil Szafarov pont egy észak-atlanti szövetségi továbbképzés során aprította fel örmény katonatársát. Márpedig ez a hozzáállás alapvetően aláássa az örmény lakosság hitét abban, hogy az EU a demokrácia, az igazságosság és a szabadság egyetlen igaz megtestesítője a térségben, és a NATO mindezen értékek legmegbízhatóbb védelmezője.
Az arcátlanság teteje
Az elemzés szerint Orbán Viktor kormánya egyetlen mozdulattal semmisítette meg az örmények bizalmát, mégpedig anyagi megfontolásból: néhány milliárd dollár vagy euró reményében. Az, hogy Magyarország utólag holmi nemzetközi egyezményekre hivatkozik, az arcátlanság teteje, ami csupán homéroszi kacajt vált ki a józanul gondolkodókból.
Az unió és a NATO kifejező hallgatása pedig ékesen bizonyítja, hogy Gurgen Markarjan hősként hazatérő gyilkosának elengedése ez utóbbi szervezetek hallgatólagos beleegyezésével történt.
Háborúhoz vezethet
Örményország egyelőre csak ideiglenesen függesztette fel diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, de könnyen meglehet, hogy ez az állapot véglegessé válik. Jereván ugyanis utalt rá, hogy az EU keleti partnerség programjából is kész kilépni, amennyiben az unió nem hoz megfelelő büntető intézkedéseket Magyarországgal szemben. Sőt, az elemzés szerint az is könnyen megtörténhet, hogy a budapesti és bakui kormányzat ezen lépésével szabad utat nyitott a karabahi konfliktus hathatósabb rendezése előtt – nevén nem nevezve ugyan, de utalva akár az eddigieknél radikálisabb megoldási lehetőségekre – írja Szergej Sakarjanc.
| Örmény-azeri gyűlölet |
|
Az örmény-azeri gyűlölet mélyen a történelemben gyökerezik. A fegyveres konfliktusok a régióban egyáltalán nem ritkák – írja elemzésében a Kitekintő.hu. A legutóbbi feszültség 1988-ban volt Hegyi-Karabahban – egy leginkább örmények által lakott területen, amely Azerbajdzsán részét képezte. A gyengülő Szovjetunió nem tudott úrrá lenni a kiéleződő etnikai konfliktuson, a szövetség szétesése után pedig már semmi nem tudta megállítani a háborút. 1991-1994 között összecsapások voltak Hegyi-Karabah birtoklásáért, amelynek következtében Azerbajdzsán teljesen elveszítette a kontrollt a terület felett. Közel 25-30 ezer ember veszítette életét, 1 millió ember pedig elhagyta az otthonát. Hegyi-Karabah helyzete mindmáig nincs megfelelően rendezve, hivatalosan 1994. május 12 óta tűzszüneti megállapodás van érvényben. A gyűlölet másik forrása a vallás: a két szomszédos állam ugyanis teljesen eltérő hagyományokkal rendelkezik. Azerbajdzsánban a lakosság 99,2 százaléka muzulmán, Örményországban pedig 94 százaléka keresztény. Örményország szerint egyébként Azerbajdzsán újabb háborúra készül, amit erőteljesen beleépíti a politikájába, sőt az oktatásába is. Így többek között az általános iskolások számára készült történelemkönyvek is az örményekkel szembeni gyűlöletkeltést szolgálják. |
