Naponta tizenkétmillió olvasóhoz jut el. Nincs olyan celeb, aki megkerülhetné. Nincs olyan politikus, aki a cikkei mögött ne a nép hangját hallaná. Ez a német Bild-Zeitung, ami mellesleg félelmet is tud kelteni. Állítólag létezik egy „méregszekrény”, ahol a szerkesztőség a prominens személyek anyagait gyűjti. Egyesek szerint politikai megbeszéléseken elhangzik a kérdés: „De mit fog ehhez szólni a Bild?”
A napilap június 24-én hatalmas reklámkampánnyal ünnepli 60 éves születésnapját. A jubileumi kiadást valamennyi, vagyis negyvenegymillió német háztartásba kívánják eljuttatni ingyen. Ám az akció már meghirdetése pillanatában óriási vihart kavart. Egy honlapon több tízezren tiltakoznak az ellen, hogy a postaládájukba dobják az újságot.
A siker titka
Szex, pénz és egy celeb arca – ilyen a Bild szokásos címlapja. A szerkesztőség jól tudja, a főcím a hatalom eszköze. Habár az újság az utóbbi évtizedben harmadával kevesebb példányt ad ki, mint fénykorában, ráadásul ma már minden botrány azonnal az internetre kerül, a kiadó mégis megérte lap hatvanadik születésnapját és állítja, hogy ma is a társadalmi élet középpontjában áll.
A Bild kezdetektől néplappá akart válni. Aprópénzért a drámák világát eladni: könnyek, állatok, szenzációk. Az ötvenes évek elején rajtuk kívül még senki nem nyomtatott ilyesfajta újságot. „Korábban bizonyos művészek talán meggyőződésből, talán fájdalmas tapasztalatok miatt nem akartak szóba állni a Bilddel. Sem Westernhagen, sem Lindberg, sem Grönemeyer. Ma már magától értetődően megteszik. Őket kell megkérdezni, miért”- emlékszik a Bild egykori főszerkesztője, Udo Röbel.
Az újság hatalma
A Bild mindig is mestere volt a szenzációkeltésnek. Heinrich Böll már a hetvenes években támadta a lapot a „Katharina Blum elveszett tisztessége” című elbeszélésében. Ugyanakkor a szerkesztőség szociális érzékenységét is megmutatta, amikor 1978-ban létrehozta az „Egy szív a gyermekekért” alapítványt.
A Bildnek az is sikerült, ami alig más újságnak: a nyilvánosságot és a politikát úgy befolyásolni, hogy az politikusok karrierjébe került. Gondoljunk csak a védelmi miniszter Karl-Theodor zu Guttenberg és a köztársasági elnök, Christian Wulff lemondására. Ma már sok intézmény sajtósa e bulvárújság egyre növekvő jelentőségét is bekalkulálja.
A főnök a Szilikon Völgybe megy
A lap fejlesztése nem áll le. A főszerkesztő Kai Diekmann a kiadó két másik menedzserével hamarosan egy félévre az USA-ba költözik, hogy ötleteket cseréljenek a Szilikon-völgy vállalkozásaival és egyetemeivel, hogy a digitális növekedést fejlesszék.
A féléves kirándulás után azonban mindhárman korábbi pozíciójukba kívánnak visszatérni.
