Kezdjük azzal, hogy ha a gyerekek köhögnek, nem kapnak rá semmi. Amikor egy kanalas köhögéscsillapító mellett érveltem, mondván “az biztos segítene”, kiderült, hogy azt nem kaphatnak, mert állítólag attól nagyobb az esélyük arra, hogy alkoholisták lesznek. (?)
Ha már egészségügy, akkor az is ide tartozik, hogy az orvoshoz bejutni egyenlő a csodával. Az időpontkérés kétféleképpen működik: telefonon vagy interneten. Az első nekem még elég nehézkes, mivel hiába tudok angolul is, a dán nyelv és a call center okozta rengetegben még így is könnyű eltévedni.
Az internetes kódomat elfelejtettem, amikor egy másikat kaptam, nem engedte a rendszer a módosítást. Így azt hiszem egy kezemen kiszámolható hányszor részesültem itt orvosi ellátásban. Még szerencse, hogy különösebben nem volt rá szükségem! Másnak volt, és döbbenten tapasztaltuk, hogy a nehezen megszerzett időpont két hét múlvára szól. Még az sem elég indok arra, hogy aznap sorra kerüljön az ember lánya, ha mondjuk lázas beteg.
Ha bebocsátást nyerünk a doktorhoz, figyelni kell az időre: páciensenként ugyanis mindössze tíz perc jut. Állítólag, az egyik beteget tíz perc után leállították a panaszainak sorolása közben, mondván kérjen újabb időpontot a recepción és majd akkor befejezheti, de momentán már a következő idejét rabolja!
A sztorikat a félrekezelésekről azért nem akarom papírra vetni, mert még hallgatni is borzalmas volt. A rákkal kapcsolatban, 50%- ban későn veszik észre a betegséget (gondoljunk csak bele, ha a házi orvoshoz ennyi idő bekerülni, akkor a többi vizsgálatra eljutni mennyi idő lehet!)
Amikor egyetlen egyszer jártam orvosnál, rákszűrésen, megkérdezték, hogy a városban található két gyógyszertár közül melyiket választom. Hirtelen nem is értettem a kérdést, miért érdekli őket ez? Ha vényköteles gyógyszert kapok, csak az imént megadottban válthatom ki. Vagyis itt az nem működik, hogy ha épp várok a buszomra a megállóban, és a közelben van egy kis gyógyszertár, beugrok és gyorsan megveszem.
Aztán itt van az is, hogy ha épp a kiskertünkben gyomirtóra lenne szükség, ahhoz nem juthatunk csak úgy hozzá. Bármilyen idegesítő a vakondtúrás, olyan termék árusítása, ami az emberi élet kioltására is alkalmas TILOS ebben az országban! Persze az őstermelőknél akad egy kevés mutatóba, de hogy ők honnan szerzik be, senki sem tudja.
Az adócsalóknak rossz hír, ide nem érdemes jönni, ugyanis a legtöbb helyen önadózás van életben. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók megkapják a teljes fizetésüket, majd az adót maguk után fizetik be. Persze olyan munkahely is van, ahol a fizetés már az adó levonásával érkezik a számlára és a cég intézi a továbbiakat.
A netbank is elég furán működik itt. Ha át akarok utalni a neten keresztül, a végső ENTER megnyomása előtt egy kódot kér tőlem a rendszer, amit egy A/5 papírra nyomtatott táblázatból kell kiválasztanom. Nekem, aki azelőtt egy amerikai banknál vezetett számlát (a Fehér Házzal megegyező biztonsági rendszer védte a netbankot) ez egy kicsit elmaradott, ráadásul szerintem nem biztonságos!
A legtöbb üzletben érvényes hogy a hónap első és utolsó vasárnapján hosszabb ideig nyitva vannak, de akkor is csak délután 5-ig.
A bankkártyás fizetésnél megtehetjük azt, hogy kérésünkre több pénzt húznak le a kártyánkról, mint a ténylegesen vásárolt termékek árának végösszege, majd a különbözetet megkapjuk készpénzben. Ezt itt úgy alkalmazzák az emberek, mint amikor mi pénzt veszünk fel az automatából.
A kiszolgáló egység nélküli benzinkúton a legelső mozzanat a fizetés. A leggyakoribb a kártyás, az ember beüti a kódot, ezzel a kártya beazonosítják és ellenőrzik azt is, hogy van-e rajta elég pénz. Ezután már használhatjuk is a tankoló pisztolyt, és esélyünk sincs rá, hogy fizetés nélkül távozzunk!
Amikor vonattal jártam Koppenhágában, az internetes jegyvásárlásnál az azonosító okmányhoz a bankkártyát is elkérték.
A fodrásznál a csillagos árak (női hajvágás = 12000 forinttól kezdődik) nem tartalmaznak hajmosást. Csak akkor ha az ember dauert vagy festést csináltat. (A festés 28 000 forinttól kezdődik, de ha még csíkokat is szeretnénk az már körülbelül eléri az otthoni minimálbér összegét, vagyis körülbelül 68 000 forint.)
Ha szépítkezés, akkor már a kozmetikust is meg kell itt említenem. Ha egy szemöldökszedésnél vagy egy arckezelésnél többet szeretnénk, gondolok itt a gyantáztatásra, sminktetoválásra, nem mindenhol tudják ezt prezentálni. Ezen megint csak leesett az állam, hiszen ahhoz hogy minél több vendége legyen az embernek, a legszélesebb választékot kell nyújtani. Itt a széleskörű szolgáltatást „specialisták” adják, természetesen speciális áron!
Míg az otthoni suszter megment egy új cipő horribilis árától, azzal hogy megjavítja a cipőmet, itt ez a szolgáltatás olyan sokba kerül, hogy inkább a régit újra cserélik!
Ezzel a kis „listával” nem az sem volt célom, hogy arra voksoljak hol a jobb. Viszont kíváncsi lennék rá, hogy a sorok elolvasása után az olvasókon is keresztül suhant-e: a “jé, tényleg? és a nem is gondoltam volna!” érzése.
A következő alkalommal beszámolok arról, hogyan haladok a viking beszéddel! Még több érdekesség Andersen Facebook oldalán!
