Csaknem ezren tüntettek Kijev központjában, az ukrán parlament épületének közelében, követelve, hogy a kormány fizesse ki maradéktalanul a csernobili atomerőművi baleset következményeinek felszámolásában részt vevők rokkantsági nyugdíját. A tiltakozók azzal vádolták az ukrán kormányt, hogy a Csernobilban megnyomorodottak nyugdíjával igyekszik betömni a költségvetési lyukakat. Bírósági határozatokra hivatkoztak, azok alapján kérték a járadékok kifizetését.
Bár a szakértők szerint jelentősen csökkent a sugárzás szintje a csernobili atomerőmű-baleset környékén, az ukrán kormány szarkofágot építene a csernobili atomerőmű területén. Az ív formájú új szarkofág építési költsége 953 millió euró. A költségek nagy részét a tavalyi adományozói konferencián részt vevő országok adták össze, Ukrajna részesedése 6 százalék. A 105 méter magas és 260 méter hosszú acélburkolat ukrán illetékesek szerint 2015-re készül el.
Mikola Azarov ukrán kormányfő a katasztrófa évfordulóján azt is bejelentette, kormányprogram készül a sugárszennyezett övezet rehabilitálására. Reményei szerint ugyanis visszatérhet az élet az elhagyott területekre és településekre, ami munkahelyeket, pótlólagos jövedelmeket jelent a költségvetés és az ország számára.
A tragédia
Huszonhat éve, 1986. április 26-án robbant fel a csernobili atomerőmű, amely több ezer ember halálát okozta, több tízezren pedig egyik napról a másikra otthonaik elhagyására kényszerültek. A robbanás miatt mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, de még az Egyesült Államok keleti részén is érzékeltek sugárfertőzést. (A szél észak, illetve északnyugat felé fújta a radioaktív port, amely Magyarországot így elkerülte).
A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: AFP
Arról nincsenek pontos adatok, hogy hány ember halálát okozta a katasztrófa, hiszen megbecsülhetetlen azoknak a száma, akik később, a sugárzással összefüggő betegségben haltak meg. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. De van, aki tízszer ennyire teszi az áldozatok számát.
A szellemváros
A Szovjetunióban körülbelül 200 ezer embert kellett kitelepíteni a katasztrófa okán a levegőbe került szennyezés miatt. Az erőműtől mindössze két kilométerre fekvő Pripjaty 50 ezer lakosát 24 óra alatt evakuálták. A várost 1970-ben alapították és mindössze két kilométerre fekszik az egykori erőműtől. 1986-ban az egyik legmodernebb, legdinamikusabb és népességét tekintve legfiatalabb városnak számított a Szovjetunióban: az átlagéletkor mindössze 28 év volt, nagyon sok gyermek lakott ott.
Mivel a szél a szennyezés legnagyobb részét ide hordta, a baleset után bő egy nappal elkezdték a lakosság kitelepítését. Összesen 1200 autóbusz érkezett a lakóházakhoz és 24 órán belül mindenkit evakuáltak. Azért, hogy minél kevesebb – sugárral szennyezett – holmit vigyenek magukkal, azt mondták nekik, a kitelepítés átmeneti, pár nap múlva visszatérhetnek. A város azóta is lakatlan. A buszok távozása után a likvidátorok összegyűjtötték a lakásokban maradt bútorokat és ruhákat és elásták őket. A panelházakat még évekig fűtötték, az első években abban reménykedtek, hogy pár év múlva még visszatérhet az élet a szellemvárosba, ám szakértők szerint a terület még évszázadok múlva is alkalmatlan lesz arra, hogy emberek éljenek ott.
Zóna
Csernobil környezetét az atomerőmű balesete után zónákra osztották: a 10 kilométeres körzet a legszennyezettebb, míg a külső kör 30 kilométerre van a reaktortól. Ezen belül mindenkit kitelepítettek, a nyolcvanas évek végén néhány, leginkább idős ember, engedély nélkül visszaköltözött falusi házába. A szögesdróttal körülhatárolt és katonák által védett területen belül egészen 2000-ig még viszonylag jelentős mozgás volt, eddig ugyanis üzemelt az atomerőmű. Az ezredfordulón azonban az utolsó még működő, hármas blokkot is lekapcsolták.
A térséget a baleset 25. évfordulóján, 2011 márciusában megnyitották az idegenforgalom számára. A csernobili atomerőműhöz, illetve Pripjatyba már az elmúlt években is lehetett utazni. A kijevi utazási irodák egynapos túrákat kínáltak a 4-es reaktorhoz és a környező kihalt vagy újratelepült falvakhoz, városokhoz. Az idegenvezetéshez Geiger-Müller radioaktivitás-mérő műszert is lehet kölcsönözni. A területre való szervezett utazásokat pár hónappal később, 2011 júniusában ismét betiltották.
A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: AFP
Az új város
Mivel 2000-ig még működött a csernobili atomerőmű, a dolgozók számára új várost kellett építeni. Az 50 kilométerre, keletre fekvő Szlavuticsot mindössze másfél év alatt építették fel a semmiből, nyolc tagköztársaság – többek között Örményország és Azerbajdzsán – segítségével; az egyes városrészek az adott köztársaság nevét viselik mind a mai napig. A Dnyeper partján fekvő várost elkerülte a szennyezés, viszont közvetlen vonatkapcsolata volt Csernobilhoz, ezért erre a területre esett az újjáépítéskor a választás. Azok, akik Pripjatyban elvesztették otthonukat, ingyen kaptak lakást – akár itt, akár máshol – és tízezer rubelt, ami akkor 50 havi átlagfizetésnek felelt meg. Azok, akik az új városba, Szlavuticsba költöztek, ingyen telefont kaptak és saját kábeltelevíziójuk is volt.
Gazdaságilag jelentősen megrendítette a várost a reaktor bezárása 2000-ben, ám a sikeres munkahelyteremtő politikának köszönhetően Szlavutics jelenleg Ukrajna egyik legdinamikusabb és legvonzóbb városa.
