Az Északi-tengertől 8 kilométerre fekvő Søndervigben jártunk. Ez a kis üdülőhely nemcsak a dánok, hanem a németek körében is elég népszerű. Érdekes, hogy Németország olcsóbb Dániához képest, mégis ezen a nyaralóhelyen úgy tűnik, hogy a németek költenek többet. Pl. étteremre, szabadidős programokra, vagy épp az outlet üzletekben.
Azt eddig is tudtam, hogy a nyaralás itt főként valamilyen csendesebb helyet jelent, de a kibérelt nyaralónk szó szerint a semmi mellett volt.
Cserébe egy kilométerrel arébb már várt minket az élményfürdő, a bowling pálya, a golfpályák és az üzletek sora.
A helyi látványosságok közül elsőnek a világítótornyot emelném ki, ahonnan elsőrangú volt a kilátás:
Jártunk az úgynevezett “halmúzeumban” is, amiről érdemes tudni, hogy valahányszor betér a család, körülbelül öt perc múlva már mindenki unja. A hagyomány viszont hagyomány, a múzeum pedig az évek múltán tradíció lett náluk.
Ilyen bemutatás után, no és arról már nem is beszélve, hogy se a halászat, se a horgászat nem tud lekötni, talán nem okozok azzal meglepetést, hogy nálam is ugyanez volt az eredmény…
Miután a közös ismerkedős kirándulásunkkal végeztünk, külön utamra tértem, mivel én voltam hetünk közül az egyetlen, aki még nem látott életében homokszobor kiállítást.
A Søndervigben található, immáron már a IX. homok „faragásra” 28 művész érkezett a világ minden tájáról. A homokszobrászat témája az ókori Róma volt.
Lássuk, hogyan is jött létre mindez? Végy egy kis előkészített homokot… (semmi varázslat, csupán víz és homok)
Hölgyeim és Uraim, virtuális sétára fel:
2012. június 5-től egy teljesen új összeállítással készülnek a rendezők, a világ hét csodája címmel!
Az “ígért” harmadik nyaralóhely beszámolója (Lalandia) egy kicsit tolódik, mert majd csak április utolsó najaiban jutunk el oda, és mert időközben egy “szabadulj meg minél több kilódtól” fitness versenyre is beneveztem, ezt pedig nem szabad kihagynom, hogy megosszam…
