Hogy a sok várossal ne kavarjak meg senkit, ez a blog bejegyzés már Budapesten született.
A mi életünkbe (egy nagyszerű dán család & a magyar au pair lánnyal megfűszerezve) ez már november elejétől belopta magát, főként az üzleteken keresztül. Akkor még nekem egy kicsit korainak tűnt, pedig az idő ripsz ropsz elszaladt. Hamarosan már azon kaptam a fejemet, hogy advent első vasárnapja közeleg. Nálunk ezen a hétvégén már a ház teljes pompában volt: fények mindenhol, az ablakokon hópihe matricák, a polcokon aranyos figurák, a székeken mikulás sapkák díszelegtek.
A karácsonyfa, amit december 27-én az összes diszítéssel együtt eltávolítanak, mondván 27-től már nincs karácsony:
Az alapszabály otthon az, hogy december első napja előtt mindez még a dobozokból sem kerülhet elő, mivel a család felnőtt férfi tagja szerint némi túlzás van a dekorációban. De ugye mondanom sem kell, győzött a női ráhatás!
Az adventi hétvégék különösebb szerepet nem játszanak az emberek életében. Láttam adventi koszorúkat az üzletekben, de nekünk nincs, így a gyertyagyújtások is elmaradtak.
Ami a gyerekeknek elengedhetetlen az a csokis adventi kalendárium. (dánul: jul kalender) A kinder csoki, a magas ára ellenére kiütéssel győzött. (1 darab = 4000 ft) Kinézetét tekintve nem egyforma, de a biztonság kedvéért ráírtam minden gyerek nevét a saját dobozára, persze mindettől függetlenül előfordul, hogy valamelyik nem a sajátjából eszik. Az ablakok sorrendben bontogatása, azt hiszem talán már a harmadik napon megdőlt…
Egyébként létezik ennek „felnőtt változata” is, méghozzá egy A/4-es méretű kaparós sorsjegy. Az ára ötven dán korona, körülbelül négyezer forint. Ez két okból is jó, nem hizlal és még pénzt is nyerhetünk vele. A legnagyobb nyeremény egy millió korona. Nagy esélyt akartunk adni a szerencsének, így vettünk tíz darabot, ebből kettőt én kapargattam lázasan. Az enyémek között ugyan nem, de a maradék közül kettővel nyertünk, körülbelül ötezer forintnak megfelelő összeget.
A várva várt mikulás sem úgy működik, mint nálunk, itt nem érkezik a csizmába semmi december hatodikán. Amikor már éppen vettem volna a cipőmet, hogy Dóri mikulása is hozzon valamit, gondoltam egyet egyeztessük le az itteni karácsonyemberről (juleman) alkotott szokásokat. Az itteni „tradíció” az, hogy december első napjától huszonnegyedikéig, minden nap, kis apróbb ajándékot kapnak a gyerekek. Nálunk a családban mindez december tizenhetediktől huszonnegyedikéig lett leredukálva, gondolom a gyerekek száma az egyik mérvadó, hogy miért, hiszen négyen vannak.
A készülődés minden háznál más menetrend szerint zajlik, sokan már december elejétől kezdve sütnek. Ez általában mézeskalács, vagy ropogós, keményebb állagú sütemény, aminek még inkább jót is tesz, ha van ideje állni.
A karácsonyi céges ebéd, julfrokost szinte minden cégnél egy héttel karácsony előttre esik. Erről az eseményről az a hír járja, hogy több embernek is sikerül összemelegednie valaki mással. Állítólag januárban emiatt magasan kiemelkedik a válások száma.
Amivel teljesen megleptek, az egyik régi dán reklámnak az élménybeszámolója volt: történt egyszer, hogy az egyik női beosztott azzal szerette volna „megajándékozni” férfi kollégáit, hogy bugyi nélkül ráült a fénymásológépre, majd készített magáról „oda lenn” néhány másolatot. Nem tudom mennyire meglepő, hogy ennek számos követője is akadt!
Az én karácsonyi ajándékomat, már augusztusban megkaptam egy oda-vissza repülőjegyet.
Így a karácsonyt én is itthon tölthetem. Hogy igazán érzékelhető legyen, hogyan álltak hozzá a kérdéshez: December 14-én menj haza, hogy tudjál otthon készülni az ünnepre, és maradj Január 10-ig hogy a családoddal is lehess. Azt hiszem ez a másfél sor önmagáért beszél.
Mivel idén alkalmam volt több ország karácsonyi hangulatú városában megfordulni, íme egy kis összeállítás:
Sønderborg (Dánia)
Ami Sønderborg városát illeti, fenyővel díszített girlandok fénylenek, három méterenként egy-egy fenyőfa (díszítés nélkül) áll az út szélén:
Flensburg (Németország)
Flensburgban a sípályákról ismerős Hüttén (büfén) akadt meg elsősorban a szemem:
Budapest (Magyarország)
Az egyre szebb Budapest elkápráztatott:
Bécs (Ausztria)
Az én szívem csücske még mindig Bécs, az első számú adventi vásárhely:
Összefoglalva az eddigi négy hónapomat, örülök neki, hogy végül nem adtam fel az álmomat, hogy külföldre menjek és kiálljam a próbát. Úgy érzem magam, mint egy szivárvány, ami az összes létező színben pompázik. Új emberek, barátságok, ismeretségek, helyek, ételek egyszóval minden, amire vágytam. Köszönet érte a családomnak (a magyarnak és a dánnak is!), azoknak a barátaimnak, akik mindenben támogattak, hiszen nélkülük ez a „produkció” nem jöhetett volna létre. Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikeres Új évet! Hamarosan jelentkezem újra.
Ha több mindenre lennél kíváncsi: klikk Andersen Facebook oldalára.
