A történet nem arról szól, hogy egy “maroknyi szakértő be akarja bizonyítani a politikusok feletti felsőbbrendűségét”. Ellenkezőleg: lehet, hogy az olaszok éppen így szerzik vissza a pártok iránti bizalmukat – hangoztatta a római parlamentben november 18-án elhangzott programbeszédében a közgazdász Monti. Azóta többször azt mondta, nem zavarja, ha inkább professzornak, mint miniszterelnöknek nevezik.
“A kormányfők jönnek-mennek, a professzorok maradnak” – fogalmazott. A 2013-as választásokig szóló mandátummal és Monti szerint az “országmentés” konkrét feladatával megbízott kormány tizennyolc miniszterének többsége közgazdász, jogász, egyetemi professzor. Van köztük bankár és prefektus is. A Berlusconi-éra alatt szürke, sohasem látott és hallott minisztériumi szakértők kerültek a tárcák élvonalába. Most is keveset szerepelnek, annál többet dolgoznak – vélte az olasz sajtó. Az újságok a négyszeres kormányfő, Berlusconi hirtelen eltűnése és az őt ennél is hirtelenebb tempóban váltó Monti meglepetése után a szakértői politizálás teremtette minőségi váltást figyelik. Politológusok és szociológusok azt elemzik, milyen változáshoz vezethet a pártok egyik napról a másikra való háttérbe szorulása a második világháború óta pártok irányította Itáliában, az ezer párt egykori országában. Miközben Monti Itália megmentésén dolgozik, “megmutatkozik a pártok jelenlegi gyengesége” – írta Stefano Folli, az IlSole24 Ore vezető szerkesztője. A volt kormányerő Szabadság Pártja (PdL), a november közepéig ellenzéki Demokrata Párt (Pd) és a kereszténydemokrata Harmadik Pólus alkotta többség egyelőre semmi mást nem tesz, mint szótlanul támogatja Montit és “vészhelyzet esetén tartja neki a hátát a parlamentben”. “Évtizedek után a pártok lényegében játszmán kívülre szorultak. Jelentős differencia nélkül a jobbközép és a balközép között. Ez gyorsan mély átalakulásra kényszeríti őket, kulturálisan is..
Monti anakronisztikussá teszi a néhány héttel ezelőttig megszokott politikai szövetségeket”. Monti az országot és a pártokat “átvezeti a sivatagon, de utána az olasz politika soha többé nem lesz olyan, amilyennek eddig ismertük” – szólt Folli véleménye. Az angolszász sajtó tévesen lát Montiban “demokratikus deficitet” – jegyezte meg Beppe Severgnini, a Corriere della Sera újságírója. A brit és az amerikai újságok szerint “az új olasz kormányfőt nem szavazták meg, tehát nem teljesen legitim”. Severgnini a “demokrácia politikáját” védelmező Financial Timest és a Washington Timest idézte, amelyek szerint Olaszországban szabályos puccs történt az EU vezetésével Silvio Berlusconi miniszterelnökkel szemben. A technokraták vagy demokraták kérdésre Rachel Donadio, a The New York Times római tudósítója, a Sky Tg24 olasz hírtelevízióban úgy válaszolt, az Egyesült Államokban is volt már professzor-kormányfő, de olyan még nem történt, hogy demokratikus választás nélkül ült volna be valaki a Fehér Házba. “A tökéletes viharban kire bíznátok a hajót: az utasokat szórakoztató énekesre vagy a tengerésztisztre? Az első a sziklák felé vezetett bennünket, a másiknak vissza kell téríteni a hajót a helyes irányba. Nem csak a piacok kérik tőle, de az EU vagy az Európai Központi Bank is. Az államfő, a parlament és az olasz állampolgárok kérték (ahogyan a felmérések bizonyítják)” – válaszolta Severgnini. A felmérések azt mutatják, hogy a kormányrúd Monti kezébe való átadása nem tesz jót a pártoknak. Az új kormány megszorításainak előlegezett bizalom miatt a PdL és a PD szavazóbázisa is felháborodott állásfoglalásokkal árasztja el a pártközpontokat. Nehezebb helyzetben a balközép PD van. Pierluigi Bersani főtitkár két tűz közé került: vagy a Berlusconi leváltásakor éltetett Montinak mond nemet, vagy a Monti-csomag ellen tiltakozó szakszervezeteknek. Nem véletlen, hogy a néhány héttel ezelőttig szünet nélkül főszereplő Berlusconi és a volt kormány minden takarékossági ötletére azonnal hevesen reagáló Bersani is hallgat, nehogy tovább gyengítse választói táborát.
Monti elvégzi helyettük a piszkos munkát, de a pártoknak cselekedni kell: másfél év alatt valami mást, valami újat kell felmutatni a folytatáshoz. Másképpen fennáll a veszélye, hogy az olaszok a pártok helyett a szakértők pártjára állnak – figyelmeztetnek a politológusok. “Könnyebb a dolga a szakértői kormánynak. Nem kell a politikai túlélésre ügyelnie, így szabadabban tudja végezni munkáját” – mondta Monti a külföldi tudósítókkal tartott találkozón.
