A vaslemezekből és betontéglákból álló épület udvarán munkagépek sorakoztak egy körülbelül 3 méter mély és 10 méter hosszú gödör mellett; az egyik helyi férfi azt közölte, hogy a gödröt az áldozatoknak szánták a gyilkosok. Az udvar nagyobb részét vörös és süppedős, míg más részeit sárga és keményre döngölt homok fedi.
Hamarosan elkezdik felásni a börtön előtti területet, mert azt sejtik, hogy még rengeteg holttestet rejthet a homok – tette hozzá a neve elhallgatását kérő férfi.
Az épületben még mindig ott vannak a meggyilkolt emberek maradványai; a tűz elemésztette a testeket, így már csak csontok maradtak a fogva tartottakból.
A helyszínen jelen volt az egyik túlélő, aki azt mondta, hogy akkor sikerült megszöknie, mikor végeztek rabtársaival. A szintén a neve elhallgatását kérő férfi azt közölte: összesen 145 embert tartottak fogva az épületben, s akkor kezdődött a rabok legyilkolása, amikor az egyik őr nyitva találta a börtönként működő építményt. Ekkor a többi őr tüzet nyitott az ajtóból a bent lévőkre, de később – valószínűleg, mert kifogytak a lőszerből – magukra hagyták a halottnak vélt rabokat.
A férfinak és sok társának ekkor sikerült megszöknie. Az őrök, amikor visszatértek, vélhetően benzinnel locsolták le a testeket és kézigránátot dobtak rájuk.
A beszámolók kicsit zavarossá és ellentmondóvá váltak, mert arra senki sem tudott válaszolni, miért hever néhány őr teste az udvaron. A jelek szerint az őrök később menekülni kezdtek, hiszen az udvaron három test hevert, láthatóan lelőtték őket. A börtön falain túl a szomszédos telkeken további három holttestet találtak; ezekkel az őrökkel is menekülés közben végeztek. A túlélő szerint azért kellett meghalniuk, hogy ne maradjon tanúja az esetnek, mások szerint viszont nem akarták kifizetni őket.
