Peter Morvay, a szerző azt állítja, hogy a mai magyar kormány, amely nem titkolja szimpátiáit a keleti autokratikus rendszerek iránt, azért keresi a stratégiai partnerséget Kínával, mert szeretne kikerülni a Nyugat befolyása alól.
Rámutat: a vezető nyugati politikusok, például Angela Merkel német kancellár is keresik Kína kegyeit. Orbán és a nyugatiak viselkedésének alapja egyaránt a pragmatizmus, a vélt gazdasági előnyök keresése. A nyugatiak és Orbán között azonban mégis lényeges eltérés van, mert a nyugatiak Orbántól eltérően óvatosan ugyan, de az emberi jogok kínai helyzetét is megemlítik partnereiknek.
A szerző szerint Orbánnál a Kína iránti rokonszenvnek mélyebb gyökerei vannak. Orbánnak a kínai társadalom- és gazdaságirányítási modell kimondottan tetszik, ahogy tetszik Robert Ficónak és szlovákiai szövetségeseinek is.
“Orbán nemzeti együttműködési programja valójában a társadalmi harmónia hagyományos kínai koncepciójának enyhébb közép-európai változata, amelynek gyakorlati célja, hogy a fejlett ideológiai hazugságok köpenye alatt bebiztosítsa az alattvalóknak az uralkodó diktatúra iránti hűségét” – állítja Morvay.
“Orbán Magyarországa a kínai beruházásokkal kapcsolatban kezd hasonlítani a különféle afrikai diktatúrákhoz és kleptokráciákhoz, amelyek uralkodóinak azért felelnek meg a kínai beruházások, mert nem kíséri őket semmiféle arra irányuló nyomás, hogy változtassanak az alattvalóikhoz való viszonyukon” – zárja írását Peter Morvay.
