Dominique Strauss-Kahn francia elnöki ambíciói miatt a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) 2012 tavaszáig akkor le kellett volna játszódnia az utódlási folyamatnak, ha a szervezet vezérigazgatóját a hétvégén New Yorkban nem vették volna őrizetbe nemi erőszak kísérletének vádjával. A váltás, a bűnügytől függetlenül is, valószínűleg arról szólt volna, hogy sikerül-e megvédeniük a visszaszoruló európai országoknak történelmi pozícióikat az alapon belül.
Noha egyes londoni lapok már arról cikkeztek, hogy az IMF vezérigazgatói helye voltaképpen Gordon Brown volt miniszterelnöknek “dukál”, a nemzetközi szervezeten belül már régóta arról folyik a vita, hogy a vezetés reformjának jegyében ne válasszanak-e meg inkább most először egy feltörekvő gazdaságú országból érkező vezérigazgatót.
Az IMF működési rendjében tavaly novemberben, éppen Strauss-Kahn támogatásával bevezetett változtatások következtében ugyanis megnőtt a világgazdaságban is megerősödött fejlődő országok, így Kína, India és Brazília szavazatának súlya. Ezzel létrejött annak az elvi lehetősége, hogy a tagállamok szakítsanak azzal a sok évtizedes, hallgatólagos megegyezéssel, hogy az IMF vezetője mindig egy európai, a Világbanké pedig egy amerikai tisztségviselő legyen.
Dominique Strauss-Kahn közgazdászprofesszor, volt francia pénzügyminiszter, aki 2007 novemberében öt évre vette át az IMF irányítását, azzal váltott ki elismerést, hogy a globális pénzügyi válság idején segített rávenni a világ vezetőit: pumpáljanak dollármilliárdokat a gazdaságba. De a francia IMF-vezér elsősorban a bajba jutott európai gazdaságok (a magyar, az izlandi a görög, az ír és a portugál) iránti elkötelezettsége – a kívülállók szerint elfogultsága – miatt vált ismertté.
Az IMF-nek az öreg kontinens iránti részlehajlása – vagy megértése? – egy csapásra megszűnhet, amint a szervezet élére nem európai vezérigazgató kerül. Részben erre enged következtetni az eurónak a Strauss-Kahn őrizetbe vétele óta végbement árfolyamvesztése is. A világgazdaság súlypontjának eltolódása mellett a regionális váltáshoz a szubjektív feltételek is adottak, mert a fejlődő országokból nem egy kompetens közgazdász került már az IMF látóterébe.
Közöttük tartják számon Trevor Manuelt, a dél-afrikai tervbizottság vezetőjét, aki hazájának leghosszabb ideig hivatalban lévő pénzügyminisztere volt, valamint Kemal Dervist, a török pénzügyek volt irányítóját, aki sokáig az ENSZ Fejlődési Programját irányította. Manuel és Dervis együtt dolgozott a Nobel-díjas Michael Pence által létrehozott bizottságban, amelynek feladata a harmadik világbeli országok gyors és fenntartható gazdasági fejlődésének ösztönzése volt.
Az esélyesek között emlegetik az indiai Montek Szingh Ahuluvaliát, az IMF független értékelő hivatalának első igazgatóját, aki Újdelhiben a tervbizottság és a miniszterelnök gazdasági tanácsadói testületének tagja volt. De szóba jöhet még Tharman Sanmugaratnam szingarpúri pénzügyminiszter, valamint a mexikói központi bank jelenlegi elnöke, Agustin Carstens vagy elődje, Guillermo Ortiz is.
Az európaiak azonban most, hogy a görög adósságfinanszírozás éppen a körmükre égni látszik, nem könnyen áldoznák be a hagyományosan biztos pontnak tartott pozíciót valutaalap élén.
