Kitekintő: A magyar uniós elnökséget érintő nem várt események láncolata Észak-Afrikából indult ki, majd a tunéziai és egyiptomi forradalmakat követően tapintható feszültség kialakult ki a bevándorlás és menekültkérdés kapcsán: az olasz sajtó épp a minap kritizálta Franciaországot a menekültvonat megállítása miatt, Olaszország ráadásul több uniós tagállam tiltakozása ellenére határozott idejű vízumokat osztott szét tízezer tunéziai számára. Martonyi János külügyminiszter korábban úgy fogalmazott, hogy az európai tagállamoknak egyfajta kvótarendszer alapján kellene befogadniuk a rászorulókat. Mit kell tudni erről és hogyan látja ezt a többi tagállam?
Győri Enikő: Tudomásom szerint Martonyi János azt mondta: a tagállamok lehetőségeikhez mérten vegyenek át menekülteket, a szereplők kapacitásuk függvényében nyissák meg kapuikat. A váratlan helyzetek megoldása jelenti a tanácsi elnökség valódi mércéjét. Örülök, hogy az észak-afrikai „időzített bomba” nem robbant fel, részben azért is, mert az ott zajló események alapjaiban érintik az EU-elnökség munkáját.
Igaz ugyan, hogy a külpolitika nem tartozik a klasszikus elnökségi kompetenciák közé (az Európai Unió külpolitikájának koordinálásáért a Lisszaboni Szerződés értelmében Catherine Ashton kül-, és biztonságpolitikai főképviselő felel – a szerk.), mégis nagyon észnél kellett lennünk, hiszen a szakpolitikai leágazások mind a magyar elnökség kezében futottak össze. Említhetném például a polgári védelmi mechanizmus aktiválását, az energiaügyi következményeket, a humanitárius helyzet áttekintését, nem beszélve az egyes szankciókról, ahol minden előkészítő munkát mi koordináltunk.
Az interjú folytatásához kattintson IDE!
