A robbanás következtében a légkörbe jutó radioaktív anyagok országokat szennyeztek be és betegségek hullámait indították el Európa-szerte. 25 évvel a csernobili katasztrófa – illetve két hónappal a Japánban történt fukusimai baleset után a legfőbb kérdés most az, hogyan tudjuk az atomenergiát biztonságossá tenni, hogy a Csernobilhez hasonló balesetek soha többé ne fordulhassanak elő.
Nagyon sok cikk látott napvilágot Csernobilról az elmúlt 25 év során, és az utóbbi hetekben a Japánban történt fukusimai katasztrófa miatt újra megnövekedett a sajtó figyelme az atomenergia kérdései iránt. A média azonban a katarzisra épít, és nagyon erősen hozzájárul a félelemkeltéshez, és egyoldalú – az adott látásmódnak megfelelő – megvilágításhoz. Így sokat lehet olvasni a burjánzó növényzettel benőtt, üresen álló Pripjatyról (hatásos pillanatkép a nyilvánosság számára), vagy az 1986-ban, a mentésekben és a mentések után életüket vesztett likvidátorokról. A cikkek nagy része sajnos úgy születik meg, hogy az adott cikkírók soha nem jártak a zónában és környékén, és csak másoktól olvasott vagy hallott információkat fokozzák tovább.
A Kitekintő munkatársai a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával egy önálló projekt keretében elutaztak a csernobili zónába, a 25 évvel ezelőtt történt baleset helyszínére. A cél az volt, hogy minél hitelesebben mutassuk be olvasóinknak azt, hogy mi van jelenleg Csernobilban negyedévszázaddal a katasztrófa után.
A cikk folytatásáért kattintson IDE.
