A líbiai társadalom szerkezetét ma is a törzsek határozzák meg – és ezek főnökeinek meghatározó szavuk van a belpolitika alakulásában.
Az észak-afrikai ország népessége négy fő etnikumból tevődik össze: berber, tuareg, tebu és arab, illetve arabizált berber törzsekből. A különböző népcsoportokat képviselő törzsek száma mintegy 150-re rúg. A berberek zömmel a fővárostól nyugatra és délre élnek, a tuareg törzsek lakóhelye az algériai határ mentén, a tebuké pedig délen, a csádi határtól északra található. Az arabok és arabizált berberek elsősorban a 27. szélességi körtől északra fekvő területet népesítik be, beleértve a tengermelléket is.
Kadhafi évtizedeken át újra meg újra látogatást tett a Szaharában – no nem zarándoklat céljából, hanem hogy fölkeresse és értékes ajándékokkal halmozza el az ott élő törzsek főnökeit. “Oszd meg és uralkodj” volt a nagy főnök jelszava, ennek a stratégiának köszönhetően volt képes több mint négy évtizeden át megvásárolni az egyes régiók urainak lojalitását – írta a Financial Times Deutschland. Csakhogy a gondosan kialakított egyensúly felborulni látszik. Helyszíni megfigyelők és az al-Dzsazíra hírtelevízió szerint a keleti Kirenaika régióban élő 22 törzs csaknem teljes egészében átállt a felkelők oldalára. Tobruk és Bengázi teljesen a felkelők ellenőrzése alatt van, miként a két várostól délre eső térség is – jelentette szerdán az ARD televízió helyszíni tudósítója.
Az első dominó azonban nem keleten, hanem nyugaton dőlt fel, amikor a legnagyobb törzs, a mintegy egymillió főt számláló Varfalla hátat fordított Kadhafinak, felmondva a több évtizedes érdekszövetséget. Megfigyelők szerint a pálfordulás mögött két tényező húzódhat meg. Az első, hogy a törzsek vezetői számára elviselhetetlenné vált Kadhafi és annak vezetési stílusa. A másik az attól érzett félelem, hogy a “forradalom vezetőjének” esetleges, ám egyre valószínűbbé váló bukása után a rossz oldalon találhatják magukat.
A szintén átállt Szuvaidzsa törzs főnöke, Avlád Szuvaidzsa a német újságnak nyilatkozva azzal indokolta a lépést, hogy Bengáziban túl sok vér folyt az utóbbi napokban – éppen Kadhafi parancsára. Márpedig ha nem ér véget a vérontás, akkor leállhat a térségből kiinduló olajexport.
A líbiai törzsek utoljára akkor fogtak össze, amikor fellázadtak az olasz gyarmatosítók ellen. Most itt az összefogás újabb lehetősége – ezúttal a Kadhafi-klán és annak hatalmi bázisa, a Kadhadfa törzs ellenében.
Ben Wedeman amerikai újságíróra hivatkozva a Süddeutsche Zeitung szerdán azt írta, hogy a keleti országrészben a líbiai hadsereg nagy része átállt a lázadók oldalára. A hatalmat úgynevezett népi bizottságok gyakorolják, fő feladatuk a rend fenntartása és fosztogatások, túlkapások megakadályozása.
A hadsereg fegyelmének lazulására utal a német lapnak az az értesülése, amely szerint helyi lakosok Tripoli határában tömegsírra bukkantak. A sír olyan katonák holttestét rejti, akik nem voltak hajlandók tüntetőkre lőni. A Libyan Youth Movement nevű ellenzéki csoport azt állítja, hogy lemondott hivataláról a líbiai légitársaság igazgatója, miután megtagadta külföldi zsoldosok szállítását a társaság gépeivel.
Az al-Dzsazíra egyre többször mutat afrikai arcokat és útleveleket, azt sugallva, hogy a Kadhafi-rezsim külföldi zsoldosokkal akar úrrá lenni a lázadáson, miután saját hadseregén belül egyre több katona tagadja meg a parancsot. A Die Welt értesülése szerint a zsoldosok túlnyomó része a szomszédos Csádból érkezik.
Líbiában élő megfigyelők arra számítanak, hogy a Kadhafi bukása utáni első időszakban a törzsi vezetők meghatározó szerepet fognak játszani – már csak azért is, mert egy új hatalom felépítéséhez hiányoznak a struktúrák az országban. Líbiában évtizedek óta nem létezik szólásszabadság, és a külföldön élő ellenzéki csoportok is viszonylag gyöngék. Emiatt az újrakezdés valószínűleg jóval nehezebb lesz, mint volt Tunéziában vagy Egyiptomban.
