„Tegnap eltörték a karomat. De nem baj, van még egy.” – mutatja lelkesen a bekötözött karját egy megtermett tüntető. „Éjjel minden ember háborúban volt. Egész éjjel harcoltunk. Nem leszünk senkinek a rabszolgái!” – teszi hozzá, majd tovább ballag.
A tegnap délelőtti fesztiválhangulat mára megváltozott. A környező utcákban felszedték a járólapokat, az építkezésekre betörtek, és minden fegyverként vagy barrikád-építőelemként használható tárgyat elvittek. Az utcákat lezárták, az önkéntes védelmi vonalakon dolgozók továbbra is mindenkit motoznak, és csak igazolvánnyal engednek tovább.
A kairói Midan Tahrir tér környéke a hatalmas pusztítás ellenére viszonylag rendezett képet mutat. A Mubarak-ellenes tüntetők megtisztítják az úttesteket, a szemetet elégetik. Az autók nagy része épen maradt, és a boltokat sem fosztották ki. Az élet valahogy újraszerveződik, ezúttal forradalmi módon. A téren felbukkantak az egészségügyi központok, ahol orvosok és önkéntesek kötözik és fertőtlenítik a sebeket. Önkéntesek adományaiból jött össze a pénz erre. Mások vizet, kenyeret, banánt osztanak, szendvicset készítenek, teát főznek. Tegnap éjjel nem volt elég élelem, de mára alaposan fölkészülnek a tüntetők. Egyre többen bukkannak fel bukósisakban, illetve mindenféle házilag eszkábált védőeszközzel a párnától a fazékfedőig. Rengeteg ember visel kötést a tegnap esti kőzápor miatt.
Sebesültek, romok és kenyérosztás a kairói utcákon – KÉPGALÉRIA!
„Itt nincs egységes ideológia. Iszlamisták, szocialisták együtt harcolnak, még kommunisták is vannak köztünk, igaz, ők kevesen.” – mutat körbe Diah Musztafa a gyülekező tömegben, a negyvenéves ügyvéd. „A téren mindenki csak azért van itt, hogy befejezze Mubarak illegális rezsimjét. Addig maradok itt, amíg az elnök életben van.” – teszi hozzá elszántan. Hogy azután mi lesz, arra csak pozitív elképzelések vannak egyelőre. „Rövid ideig átmeneti állapot lesz, majd szabad elnökválasztást és parlamenti választást tartunk.” Ez egyelőre a legoptimistább forgatókönyv, és a körülmények ismeretében egyelőre nem valószínű, hogy ilyen egyszerűen megoldódik a helyzet.
Egyre többen érkeznek vidékről is, hogy támogassák Mubarak ellenzékét. A huszonéves, turisztikai vállalkozó Mohamed Sharm el-Sheikből érkezett két napja. „Első nap egy mecsetben, másnap egy pártközpontban aludtam, mint sokan mások.” Ő is addig tart ki, amíg csak lehet.
Beszélgetés közben hirtelen összegyűlik pár ember a tér egyik sarkán, és hatalmas üvöltözésbe kezd. „Titkosrendőrt fogtak, most viszik, és átadják a katonai rendőrségnek” – magyarázza az egyik tüntető. „A személyi iratai alapján szúrták ki a barikádnál álló önkéntes őrök. A kormány küldte őket, hogy kémkedjenek, hányan vagyunk, mit tervezünk. Ugyanígy rengeteg bűnöző van szabadlábon, ők a környéken gyülekeznek.” Az előző esti rombolás is az ő számlájukra írható.
Nagyobb térképen való megjelenítés
„Ezek az alakok nem itteni lakosok, sosem láttuk őket. Az itt élők az otthonaikat védik, mert a rendőrség nincs jelen” – mondja a közelben lakó Mohamed Foed. „A börtöntöltelékeknek 150 fontot (kb. 22 dollárt) adnak a zavargásokért, plusz megígérik nekik, hogy ha sikerül betörniük a térre, megsemmisítik az aktáikat. De még a börtönökben is rengeteg olyan ember van, aki nem volt hajlandó erre. Ezért újra bezárták a börtönkapukat, és két napja nem adnak nekik enni, inni. Ez a büntetés, amiért nem csatlakoztak Mubarak-bandáihoz” – folytatja Mohamed.
Amikor hatalmas hangzavar támad a tér egyik sarkán, mindenki tudja: ahonnan a zaj jön, arra vannak Mubarak hívei. A vaskordonokat lécekkel verik, sípolnak egymásnak, amíg nem jön össze megfelelő mennyiségű ember. A többiek addig az estére készülnek: aprítják a járólapokat, vasrudakkal erősítik meg a barikádokat, vascsöveket tesznek a kezük ügyébe. A katonák a tankok tetején ülnek tehetetlenül. Ők is szimpatizálnak a tüntetőkkel, de ha bevetnék őket, polgárháború törne ki. A szerepük így elsősorban arra korlátozódik, hogy a sebesülteket biztonságosabb helyre vigyék, illetve figyelmeztető lövéseket adjanak le.
A délutáni séta után nehéz visszatérni a szállásra, ami az akkor aktuális két frontvonal között van. A tüntetők először nem engednek át a barikádon, a túloldalon lévő Mubarak-pártiak felé értelemszerűen nem is próbálkozunk. Végül a még épp jelen lévő katonák segítenek átjutni a kritikus szakaszon, miután hárman átvizsgálták az útleveleinket. Mire fölérünk a tetőre, már nincsenek ott. A hotelt elhagyni ma már nem tudjuk. Mubarak tüntetői vadásznak a külföldiekre, különösen az újságírókra. A szállásunkat a biztonsági helyzetre való tekintettel holnap bezárják. Néhány magyar újságíró a tüntetőkkel maradt éjszakára. Egyelőre senki nem tudja, hogy a tömeg vagy az épület védelme nyújt biztosabb menedéket. De itt legalább van internet.
