Többezres tömeg gyűlt össze pénteken Aung San Suu Kyi háza előtt Rangunban, hogy tanúja legyen a 65 éves asszony szabadon engedésének. Az 1990 óta több alkalommal elítélt ellenzéki vezér 2009 augusztusában állt utoljára bíróság elé, amikor a vád szerint megszegte házi őrizetének szabályait: nem jelentette, hogy vendéget fogadott tóparti otthonában. Ekkor 18 hónappal hosszabbították meg fogvatartását, ami valamivel hamarabb, de így is hat nappal a választások után ért véget. A döntést már akkor is heves belső és nemzetközi kritikák kísérték, puszta ürügynek nevezve a vádakat, hogy Suu Kyi-t távol tartsák a választásoktól. Habár kiengedését örömmel fogadta mind a nemzeti, mind a nemzetközi társadalom, Suu Kyi csak egyike a mintegy 2200 Mianmarban raboskodó politikai fogolynak.
Az általa vezetett, 1990-ben győztes párt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) sem indult a szavazáson, bojkottálva azt a márciusban meghirdetett „tisztességtelen” választási törvények miatt. Aszerint ugyanis nem lehetnek tagjai a pártnak büntetett előéletű személyek. Ez nemcsak Suu Kyi-t, de a párt számtalan tagját érintette, így inkább a bojkott mellett foglaltak állást. Ezzel azonban nemcsak a választásokon nem vettek részt, de az NLD politikai pártként is megszűnt létezni. Sokan az eredeti tagok közül azonban új pártot alapítottak Nemzeti Demokrata Erő néven. Habár többen kritizálták ezt, a párt vezetője, Khin Maung Swe elmondta: a szervezet folytatja a küzdelmet a demokráciáért az NLD nevében is.
Suu Kyi újra szabadon:
A karizmatikus politikai aktivista jövője ezek alapján teljesen bizonytalan. A katonai junta valószínűleg nem tett volna ilyen súlyos mértékű lépést, ha nem lenne biztos afelől, hogy Suu Kyi nem fogja újra felbolygatni az ország nyugalmát, ha pedig mégis, ismét jöhet az elzárás…
Több hetes kampányolás előzte meg a húsz év után először kiírt mianmari választásokat. Ahogy egy demokratikus szavazástól elvárható, több tucatnyi, összesen 47 párt szállt versenybe egymással. Szórólapok, beszédek, TV közvetítések, mind-mind a választások valóságát hivatottak bizonyítani, azonban ez csak a felszín, ha mélyebbre ásunk a kép elsötétül. Aung San Suu Kyi-t abszolút elzárták a választásoktól, ő és pártja viszont nem voltak egyedül: több másik, többnyire etnikai párt sem indulhatott. Akadtak olyan szervezetek, amelyek elegendő anyagi forrás hiányában nem tudtak regisztrálni, de olyanok is, melyeket a választási bizottság még a regisztrációs periódusban kizárt.
Ezek közül háromnak állítólag összeköttetései vannak az úgynevezett „tűzszünet csoportokkal”. Ezek olyan etnikai csoportok által létrehozott milíciák, melyek 1994-ben tűzszünetet kötöttek a kormánnyal, de végül nem igazodtak az eredeti tervekhez, vagyis hogy oszlassák fel magukat és olvadjanak bele a mianmari katonaságba. A két legfontosabb volt ezek közül a Kacsin Független Hadsereg (KIA) és az Egyesült Állami Wa Hadsereg (USWA). Minden vád és hitetlenkedés ellenére azonban voltak pártok, melyek reménnyel indultak a választásokon. Habár a győzelemre nem sok esélyt láttak, legalább bíztak abban, hogy ez egy lehetőség, ami közelebb viszi őket a politikai élethez és fontos lépés lehet a későbbi választások tekintetében.
A győztes párt: az Egyesült Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP)
Az Egyesült Szolidaritás és Fejlődés Szövetség (USDA) eredetileg egy kormányzati civil szervezet, melyet 2010 márciusában politikai párttá alakítottak át, hogy indulhasson a választásokon. Jelenleg nemrégiben visszavonult katonai tisztviselők töltik be vezető posztjait, köztük a miniszterelnök, Thein Sein is. Habár nem ez volt az egyetlen junta által támogatott párt (a másik fontos volt a Nemzeti Egység Pártja), a kormány ennek a pártnak szánta a legnagyobb szerepet a mianmari demokrácia kialakításában, és győzelme már a szavazás előtt szélesen elfogadottnak tűnt. Mianmari hírek alapján a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. Ezzel a junta 1962 először tesz kísérletet többpárti parlament felállítására. Azonban nemzetközi kritikák és hozzászólások szerint az egész csak „egy komédia”, a junta már előre biztosította hatalmát és pártja győzelmét, ráadásul a parlament egynegyedét a katonák foglalhatják el.
Habár nemzetközi hírforrások szerint a választás legitimitása megkérdőjelezendő, valószínűleg nem volt hiába. Lehetséges, hogy alapul szolgál majd Mianmar jövőbeli demokratikus fejlődéséhez és ezért mégiscsak pozitív lépés volt.
