Kalifornia az USA egyik Mexikóval határos szövetségi állama. Mexikóban az elmúlt hetekben is kegyetlen vérengzésekről számoltak be a hírforrások, ahol az elkövetők a drogkereskedő kartellek voltak. Az indok: megbosszulni a hatóságok által elkobzott és elégetett hatalmas mennyiségű marihuánát. A világ legnagyobb drogfogyasztó országába szárazföldi úton Mexikón keresztül érkezik a közép- és dél-amerikai kábítószer, mely „véres csíkot húz maga után.” Kalifornia legalizálási javaslata nagyban érinti a transzferországokat, úgymint Mexikót, Kolumbiát vagy épp Costa Ricát. Kérdés, hogy pozitívan vagy negatívan? Támogassák ők is a marihuána törvényessé tételét, vagy inkább tiltakozzanak ellene?
A 19-es javaslat lényege
Kalifornia állampolgáraira bízza a döntést a 19-es javaslattal kapcsolatban. A tervezett törvény engedélyezné, hogy a nagykorú (21 év feletti) személyek fogyaszthassanak, birtokolhassanak kis mennyiségben (egy unciát, azaz 28 grammot), termeszthessenek 7 m2-nél nem nagyobb területen, és eladhassanak marihuánát. Emellett az állam, mint legális jövedelemforrásra, a marihuánakereskedelemre adót vetne ki. Ezzel az eddig évente átlagosan 14 milliárd dolláros forgalmat bonyolító üzletből az állam is lefölözhetné a maga hasznát.
A javaslat célja egyúttal a kiskorúak, a munkahelyek, az utak biztonságának védelme. Ugyanis tiltanák és szigorúan büntetnék a fiatalkorúaknak való marihuánaértékesítést, a jelenlétükben való fogyasztást. A szabályozás része az is, hogy a munkahelyeken biztosítanák a dolgozók számára a drogmentes munkakörülményeket, és tilos lenne a marihuána hatása alatt volán mögé ülni. A törvény jelentőségét egyrészt az adja, hogy az eddig az állam által törvényen kívülinek, büntetendőnek tekintett „füvezés” és kereskedelem mostantól törvényileg szabályozott lenne. A tiltás feloldása azt is jelentené, hogy a rendőrség tevékenységének fókuszát eltolnák más, valóban prioritásként kezelendő ügyek felé. Így a valódi bűnözőkkel és a kokaindílerekkel foglalkozhatna a marihuánafogyasztók helyett. A törvényjavaslat céljai közé sorolják azt is, hogy a legalizálással (és a belőle következő árcsökkenéssel) csökkenjen az erőszakos drogkartellek jövedelme.
A narkótól vérző Mexikó
A drogkartellek, melyek az USA déli határán átcsempészve juttatják el Kaliforniába a tiltott anyagot, az utóbbi évtizedben jelentősen növelték a bűnözési statisztikákat Kolumbiában, Venezuelában, Közép-Amerikában, és különösen az Egyesült Államokba érkezés előtti célszalagnál, Mexikóban. Itt a kormány 2006 óta fokozott erőfeszítéseket tesz arra, hogy megfékezze a drogkereskedelemhez kötődő erőszakhullámot. Felipe Calderón elnöksége alatt a katonaságot is bevetette a maffia ellen, ezzel egy kiszélesedett, intenzívebb háborút vállalva, és nem mellékesen növelve az áldozatok számát.
Legutóbb október 22-én és 23-án sokkolta a mexikóiakat és a világot az északi határ közelében, Juárez és Tijuana városában elkövetett tömeggyilkosságok híre. Juárezben október 22-én, egy péntek esti házibuliban, ahol tizenéves fiatalok épp születésnapot ünnepeltek, egy fegyveresekből álló csoport rájuk tört és lövöldözni kezdett. 14 embert öltek meg, másik 19-et pedig súlyosan megsebesítettek. Az áldozatok legtöbbje 14 és 30 év között volt, de egy 11 és egy 7 éves gyereket is kivégeztek a gyilkosok, akik egyes források szerint egy Ratón (Egér) becenévre hallgató bűnözőt kerestek, és a szórakozó fiatalok – mivelhogy semmi közük nem volt a drogüzletekhez – tévedés áldozatai lettek.
Tijuanában pedig egy drogfüggőket kezelő intézménybe törtek be gyilkosok, és 13 kiskorúval végeztek. Ezt követően a rendőrségnek hagyott üzenetükben figyelmeztettek, hogy ez csak a kezdet, még 135 halott lesz. Ugyanis minden tonna elégetett marihuánát egy ártatlan civil meggyilkolásával fognak megbosszulni.
A tettesek ezzel az október 18-án Tijuanában történt hatalmas, a rendőrség eddigi legnagyobb kábítószer-elkobzására céloztak. Ekkor a baja californiai hatóságok 134 tonna marihuánát találtak, majd az állam erejét demonstrálandó mindet elégették a határ közvetlen közelében, Tijuanában. A marihuánacsomagok becslések szerint Mexikóban több mint 800 milliárd pesót értek volna, ugyanezek ára az Egyesült Államokban 196 milliárd dollárra (több mint 38 ezer milliárd forint) rúgott volna.
Ezek a szinte elképzelhetetlen összegek egyértelművé teszik, hogy miért olyan fontos a kartellek számára a drogkereskedelem, miért éri meg kockáztatni akár az életüket is, a törvénnyel szembemenni, akár gyilkolni is a busás „jutalomért”. Azonban egyre nagyobb fejtörést okoznak az államnak, mivel a fokozott erőfeszítések, a mexikói fegyveres erők által vállalt nyílt harc ellenére sem sikerült visszaszorítani a drogtermelést, a fogyasztást és a kereskedelmet. Mi több, nemcsak hogy a kartellek gazdasági ereje nem esett vissza, de az általuk elkövetett erőszakos cselekmények is egyre több áldozatot szednek.
Felipe Calderón elnöksége elején, amikor bevetette a hadsereget a drogmaffia elleni harcba, azt hangoztatta, hogy az áldozatok sajnálatos járulékos károk ebben a háborúban, és egyébként is mindegyiküknek valamilyen módon köze volt az illegális üzlethez.
Ma, amikor már 28 ezer ember halt meg Mexikó alvilági háborújában, és olyan tragédiák történnek meg, mint az október végi mészárlások, ahol bizonyítottan ártatlanok életébe került a kartellek vérengzése, felmerül a kérdés, hogy hosszú távon megoldja-e ez a stratégia a drogproblémát. Meddig hisznek még vajon a mexikóiak Calderónnak, és viselik el fogaikat összeszorítva, hogy a kitartó hadviselés az egyetlen lehetséges kezelése a problémának?
Kontra: Latin-Amerika elnökei
Egy teljesen másfajta úton közelíti meg a kérdést a kaliforniai törvényjavaslat, mely ahelyett, hogy harcolna a narkóbűnözők ellen, inkább enged nekik, hogy ezzel aztán lefejezze őket. Az elsőre furcsán hangzó megoldási javaslat meglepte a latin-amerikai elnököket is. Az október 25-én, a kolumbiai Cartegenában tartott Tuxtla csoport csúcstalálkozóján többek között a mexikói, a kolumbiai és a costa ricai elnök is kifejezte aggodalmát a kaliforniai legalizálással kapcsolatban.
A térség országait már régóta a drog elleni küzdelemre, a teljes tiltásra ösztönző Egyesült Államok – mely nagy pénzösszegekkel támogatja ezeket a törekvéseket – egyik szövetségi állama hirtelen homlokegyenest az ellenkező irányú politikát kezd.
Laura Chinchilla, Costa Rica elnöke úgy nyilatkozott Cartagenában, hogy ha a 19-es javaslat törvényerőre lép, az ellehetetleníti a további narkóellenes küzdelmet. Juan Manuel Santos, Kolumbia első embere szerint ez csak kavarodást, bonyodalmat okozhat majd.
Mindenekelőtt pedig joguk lenne, nekik mint érintett államoknak, követelni az Egyesült Államoktól, hogy egyeztessen velük, hogy együtt dolgozhassanak ki új stratégiát, ha valóban arra van szükség. A mexikói Calderón szerint sem lehetséges csupán nemzetállami keretek között gondolkozni a problémáról, együtt kell fellépniük, és ami a legfontosabb, egységesen. Ő, aki egész elnökségének központi kérdéseként kezelte a fegyveres harcot a narkóerőszak ellen, természetesen szintén nem kezdte el a kaliforniai hírek hatására váratlanul támogatni a legalizálást. Noha a találkozón részt vett öt elnök nem utasította vissza határozottan az elképzelést, de felháborodásuknak adtak hangot. Szerintük ezzel az USA egy ellentmondásos üzenetet küld, mivel eddig nem egy ilyen politika támogatását kérte tőlük.
Pro: volt elnökök, szakértők, írók, Soros György
Érthető az elnökök aggodalma, hiszen az amerikaiak, köztük a kaliforniaiak droghoz jutásáért az ő országaik fizetnek súlyos árat. Ahogy Juan Leyzaola, szövetségi rendőrfőnök fogalmazott: „A marihuánához, amit Kaliforniában szívnak, mexikói vér tapad.” Számukra tehát fokozott kockázattal jár a politika egyik napról a másikra való megváltoztatása. Nem mindegy, hogy ennek hatására csak romlik majd a biztonsági helyzet, hogy növekedni fog az erőszak szintje, vagy javul esetleg.
A marihuána legalizálásáról folytatott vitában Kaliforniában is meghatározónak tartják a biztonsági dimenziót. A 19-es javaslat egyik nem mellékes célkitűzése a kartellek gazdasági erejének lenyomása és az általuk generált erőszakhullám megállítása. Ebben látja a megoldást például a Drogok és Demokrácia Latin-Amerikai Bizottságának elnöksége is: Cesar Gaviria, volt kolumbiai elnök, Fernando Henrique Cardoso, volt brazil elnök és Ernesto Zedillo, volt mexikói elnök. Nem engednének szabad teret a kartelleknek ezzel, sőt, a drog elleni harc egy újfajta stratégiáját látják benne, mivel úgy tűnik, amit most alkalmaznak, nem hozta meg a várt eredményeket.
Ezen a véleményen van Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas író is, ill. az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára, José Miguel Insulza is. Insulza szerint a jelenlegi harc nem a probléma lényegi részét támadja, nem a gyökerénél ragadja meg azt, vagyis nem a kábítószerek magas árára, az abban rejlő pénzügyi lehetőségekre mér csapást.
A Nexos nevű mexikói folyóirat elemzője, Hector Aguilar Camín rávilágít, a szervezett bűnözői csoportok drogeladásból befolyó hatalmas jövedelme teszi lehetővé, hogy további embereket toborozzanak soraikba, mértéktelenül fegyverkezzenek és hogy korrumpálják a hatóságokat, az igazságszolgáltatást. Következésképpen ez biztosít számukra lehetőséget az egyre szélsőségesebb erőszak alkalmazására. Az pedig, hogy ekkora nyereséget remélhetnek a drogeladásból (külön kiemelhető a rendkívül jövedelmező marihuánapiac), az a tiltás eredménye.
Példaképpen: 1 kg marihuánáért az Egyesült Államokban már 20-szor annyit kérnek a terjesztők, mint Mexikóban. Ugyanekkora mennyiségű kokain és heroin az USA-ban a mexikói ár dupláját éri. Ettől a jövedelemtől – legalábbis a jövedelmük egy jelentős százalékától – lehetne megfosztani a drogkartelleket, ha legálissá válna a cannabis piaca, mivel így elvesztenék kompetitív előnyüket, a monopolhelyzetüket, már nem volna veszélyes a könnyű drog beszerzése, így az árak is jelentősen csökkennének – vélekedik Soros György is. A magyar származású befektető egymillió dollárral támogatja a legalizálás melletti kampányt.
Soros György mellett Vicente Fox mexikói ex-óelnök is azon az állásponton van, hogy a rengeteg forrást, amit már beleölt mind az Egyesült Államok, mind Mexikó a marihuána kiirtásába, a kereslet és a kínálat csökkentésébe, azt lehetne hasznosabb célokra is fordítani. A hatástalan tiltás helyett egy hatásos oktatási kampányt javasolnak mindketten. Szerintük a marihuána elleni küzdelemre szánt összeget lehetne prevenciós programok beindítására fordítani, a rendőrség pedig szenteljen több figyelmet a veszélyesebb kemény drogok elleni harcnak. A 19-es javaslat támogatói szerint azzal is gyarapodna az államkassza, hogy a legális marihuána forgalma után adót szedhetne az állam, amiből a biztonságon túli más égető problémákat oldhatna meg. Tehát mindenképpen jól járna az állami költségvetés is, ha a 19-es javaslatot keresztülvinnék.
A legalizálás egyik szélsőséges pártfogója, a kolumbiai Antonio Caballero író, újságíró a kolumbiai La Semana folyóiratnak adott interjújában kifejtette, a marihuána törvényessé válásának vajmi kevés hatása lenne Kolumbia vagy Mexikó életére, a latin-amerikai országok biztonsági helyzetére. Ez ugyanis csak egy marginális részét oldaná meg a problémának, mivel nem az összes drog legalizálását jelentené, és nem is az összes országban, csupán az Egyesült Államok egyetlen szövetségi államában. Mert bár a cannabispiac irányítása kicsúszna a maffia kezéből, de a kemény drogok kereskedelme nem.
Caballero szerint átütő megoldást az jelentene, ha univerzálisan megállapodás szerint minden drogot legalizálnának. A drogok veszélyesek, de a tiltásuk veszélyesebbé teszi őket. A föld számos pontján a kábítószerkereskedelemből finanszírozzák a fegyvervásárlásokat és a háborúkat egyes irreguláris fegyveres csoportok.
A támogatók jó része azért nem megy ilyen messzire, nem vonná egy kalap alá az összes kábítószert. Hector Aguilar Camin például azt mondja, a legalizálás szabályozást jelentene. Különbséget tennének jogi szempontból is a marihuána és a kemény drogok között. A szabályozással a fogyasztót védenék azzal, hogy különválasztják az egyes drogpiacokat, és információt, illetve garanciákat biztosítanának az egyes narkotikumok minőségéről.
Túl a biztonsági dimenzión
Noha több ismert személyiség és politikus is kardoskodik a cannabis legalizálása mellett, mert ezzel valószínűleg az évek óta a drogkartellek brutalitásával küzdő latin-amerikai országokban javulna a biztonsági helyzet. Nem elhanyagolandó azonban, hogy hogyan hatna mindez a társadalom egészségére. Növelné-e a fogyasztást a könnyebb hozzáférés?
Mexikó előző elnöke, Vicente Fox blogján azt írja, más országok példája azt mutatja, hogy ahol legalizálták a könnyű drogokat, ott sem növekedett a fogyasztás. Ezzel szemben Mexikó jelenlegi elnöke, Felipe Calderón a kolumbiai Caracol rádiónak adott interjújában ellenkező véleményét fejtette ki: az olcsóbb kábítószer újabb milliókat csábítana a fogyasztásra. A politikusok nyilatkozatainak természetesen a meggyőzés a céljuk, biztos jóslatokkal ők sem szolgálhatnak.
A szakértők azonban abban látják a marihuána veszélyét, hogy – bár esetében többnyire csak pszichikai függőségről beszélhetünk – „a kemény drogok előszobája”. Noha az, aki füvezni kezd, nem feltétlenül fog később kokainhoz vagy heroinhoz nyúlni, de tény, hogy a kemény drogfogyasztók 99%-a cannabisszármazékokkal kezdte.
Egyenlőre csak bizonytalan prognózisok vannak arról, hogy növekedne-e a fogyasztás vagy sem, de hogy ésszerűbb lenne, az biztos. Mivel a szabályozás eredményeképpen a kiskorúak nehezebben juthatnának hozzá, mint eddig.
A mai népszavazás eredményétől függetlenül egy következménye már most van a 19-es törvényjavaslatnak. Ez a Kaliforniából, a közvetlen szomszédból érkező kezdeményezés elindított egy vitafolyamatot arról, hogy esetleg szükséges lenne-e az eddigi drogstratégia univerzális felülvizsgálata.
