Dolgos napokon vannak túl a kijevi külügyminisztérium munkatársai: az utóbbi két napban több magas rangú vendég is tiszteletét tette az ukrán fővárosban. Kedden Stephen Harper kanadai miniszterelnök tett látogatást a posztszovjet országban, szerdán Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, csütörtökön pedig Ilham Alijev azeri elnök látogatta meg Viktor Janukovicsot. Közben Konsztantyin Hriscsenko külügyminiszter Brüsszelbe utazott, ahol az EU külügyminiszteri tanácsával a novemberi EU-Ukrajna csúcs előkészületeiről tárgyalt.
Janukovics elnökké választása óta Ukrajna feladta korábbi, feltétlen nyugatbarát politikáját, és átértékelte az EU-val és Oroszországgal kapcsolatos korábbi vágyait is. Janukovics ügyesen használja ki a két nagy erőtér közötti feszültségeket Ukrajna és saját maga érdekében, viszont ezzel rendszeresen magára haragítja a Kreml és az Európai Unió vezetőit is. Az ukrán elnök veszélyes játékot űz: egyszerre szeretné élvezni Moszkva és Brüsszel támogatását is, azonban könnyen lehet, hogy a nagy taktikázásban elszámítja magát, és egyszer csak két ellenséges szomszéd között találja magát.
Szeretlek is meg nem is
Egyetlen kérdésben sem sikerült megegyeznie Konsztantyin Hriscsenko ukrán külügyminiszternek EU-s kollégáival a felek keddi találkozása során. Ukrajna ismét kibúvókat keresett az Unióval fenntartott együttműködés további mélyítése alól, miközben újfent segítséget kért gázszállítási hálózatának modernizációjához.
Az EU számára Ukrajnával kapcsolatban a kétoldalú szabadkereskedelmi társulás tető alá hozása lenne a legfontosabb cél, azonban ezen a téren Brüsszel és Kijev között számos ellentét van, amelyekre a mostani találkozó is rávilágított. Míg az EU szeretné minél hamarabb aláírni a megállapodást – minden bizonnyal a 45 milliós ukrán piac kínálta lehetőségeket szem előtt tartva – addig a Janukovics vezette kormány egyre jobban elzárkózik a vámok és kvóták megszüntetése elől, amely a kijevi kormány véleménye szerint több százezer munkahely azonnali megszűnésével fenyeget. Ukrajna ezért továbbra sem hajlandó eltörölni az EU-ból származó autókra kivetett vámot, azonban ennek ellenére szeretné, ha növelhetné gabonaexportját az Unió tagországai felé, de erről Brüsszel természetesen hallani sem akar.
Mivel a legfontosabb gazdasági kérdésekben nem sikerült megegyezni, ezért november 22-én biztosan nem írják majd alá az EU-Ukrajna Társulási Egyezményt, amely szabályozná Brüsszel és Kijev kapcsolatait. Ez azt is jelenti, hogy az ukrán állampolgárok a közeli jövőben nem utazhatnak majd vízum nélkül az EU tagországaiba, ami a kárpátaljai magyarokra is hatással lesz, bár a kettős állampolgárság mellé járó magyar útlevél segíthet ebben a kérdésben. A vízummentesség elérése korábban az egyik legfontosabb ukrán célkitűzés volt, azonban az EU belső problémái, különösen a romák vándorlása miatt nyilvánvalóvá vált, hogy az Unió semmiképpen nem nyitja meg határait további 45 millió ember előtt, így a kijevi kormány nem vállalt nagy kockázatot az aláírás elhalasztásával.
Jelenleg úgy tűnik, Brüsszel és Kijev csupán egyetlen kérdésben ért egyet, ez pedig a gáz- és olajszállítások biztonságának szavatolása. Mikola Azarov ukrán miniszterelnök éppen emiatt tett hétfőn ismét javaslatot egy orosz-ukrán-EU tulajdonban lévő közös tranzitvállalat létrehozására, amely ellenőrizné az Ukrajnán áthaladó gázvezetékeket. A kijevi kormánynak jól jönne egy ilyen vállalat, hiszen így nem kéne kifizetnie az ukrán vezetékek modernizációjának tetemes költségét, viszont a megoldás eddig sem az oroszok, sem az EU tetszését nem nyerte el. Moszkva inkább a vezetékek teljes felvásárlásában lenne érdekelt, míg az EU-országok nem igazán érzik magukénak az ügyet, nekik csak az a fontos, hogy zavartalan legyen a gázellátás.
Az orosz medve ölelése
Majdnem egy évvel Janukovics megválasztása után most már kijelenthetjük: az új elnök nem Moszkva bábja, és külpolitikájának kialakításakor elsősorban saját hazája érdekeit veszi figyelembe. Bár sokan szeretnék, Janukovics nem rohant minden hátrahagyva Putyinék karjaiba, és az Ukrajna számára fontos ügyekben kiáll az ország érdekeiért.
A legnagyobb nézeteltérés egyértelműen a gáz ügyben van. A Kreml és a Gazprom (a sorrend tetszőlegesen felcserélhető) szeretné ellenőrzése alá vonni az ukrán gázszállítási hálózatot, akár felvásárlással, akár más módszerrel, de mindenképpen Moszkva szeretné kimondani a döntő szót az ukrán tranzitról. Kijev természetesen minden eszközével tiltakozik az orosz tervek ellen, hiszen így Ukrajna tárgyalási pozíciói – és zsarolási potenciálja – az EU-val és Oroszországgal szemben a végletekig legyengülnének.
Éppen ezért zárkózik el az ukrán kormány minden egyes alkalommal a Gazprom és a Naftogaz egyesítése elől. Utoljára Mikola Azarov zárta ki ennek lehetőségét egy hétfői nyilatkozatában, noha Alekszej Miller, a Gazprom elnöke azt sem tartja kizártnak, hogy a vezetékekért cserébe az ukrán cég kitermelési jogokhoz jusson Oroszországban. Kijev azonban elzárkózik, és az orosz ajánlat ellensúlyozásaként inkább a háromoldalú, ukrán-orosz-EU cégbe menekítené ki az ország legnagyobb kincsét, amely egyébként évi egymilliárd dollárt hoz a kijevi költségvetésnek.
A gáz kérdésében a mostani kormányközi találkozó sem hozott áttörést. Bár előzetesen nagy volt a fogadkozás ukrán oldalon, hogy a gázárak kérdését (melyet az utóbbi időben Oroszország mintegy negyven százalékkal emelt meg) alaposan átbeszélik a kijevi tárgyalásokon, végül nem született meg az egyezség. Putyin miniszterelnök csupán annyit nyilatkozott a kényes kérdésről, hogy Moszkva készen áll a tárgyalások folytatására, amelyek minden bizonnyal eredményre vezetnek majd.
Az ukrán-orosz kapcsolatokat azonban nem csak a gáz határozza meg, nagyon sok téren vagy gyümölcsöző együttműködés a két ország között, a kétoldalú kereskedelem volumene is rendkívül dinamikusan nő. Putyin szerdai látogatása során például számos kétoldalú megállapodást írtak alá, amelyek közül több az ukrán ipar legfejlettebb ágazatai számára kínál távlati perspektívát. Ezek közé tartozik az ukrán Antonov és az orosz Egyesült Repülőgép-ipari Vállalat (OAK) együttműködése, valamint a nukleáris ipar területén tető alá hozott megállapodások. Mind a két szerződés ukránok ezreinek adhat munkát, és a világpiacon is versenyképes, magas hozzáadott értékű exporttermékeket hozhat létre az egykor fejlett iparral rendelkező országban.
Az ukrán-orosz kapcsolatokra még mindig hatással van a Szovjetunió egyik öröksége, az orosz Fekete-tengeri Flotta, amely már többször is az ukrán belpolitika napirendjére került, legutóbb például ökölharcba torkollott a flottáról vitázó képviselők szóváltása a kijevi parlamentben. Oroszország most – kijevi támogatással – komoly fejlesztésekbe kezd a Szevasztopolban állomásozó hajóhadon: a tervek szerint a következő években 18 új vízi jármű érkezik majd a krími városba, többek között hat tengeralattjáró, hat fregatt, és két partraszállító hajó is, illetve egy századnyi Szu-24M típusú csapásmérő repülőgépet is telepítenének a flotta mellé.
Bár az orosz döntés minden bizonnyal nagy hullámokat fog kavarni Tbilisziben, Ukrajna szempontjából a flottabővítés nem bír nagy jelentőséggel. Janukovics már korábban megállapodott Dmitrij Medvegyevvel a szevasztopoli bázis több évtizedes bérletéről, így Kijev számára a hajók és a tengerészek számának növelése nem jelent kockázatot. Az orosz bázis kérdése sokkal inkább egy olyan engedmény volt, amit Janukovics különösebb szívfájdalom nélkül megtehetett a Kremlnek, és egyben növelhette népszerűségét a Krím oroszajkú lakossága körében. A flotta-kártyát azonban kijátszották, ebből további nyereséget már nem lehet realizálni.
Ukrajna óvatosságát a gázüzleten kívül még egy fontos döntés jelzi: Kijev az előzetes várakozások ellenére sem lépett be az orosz-belarusz-kazah vámunióba, noha sokan, többek között a moszkvai vezetés is erre számított a választások után. Janukovics ezzel is jelezte: mind a két szomszédjával szeretne együttműködni, és nem hajlandó végleg elkötelezni magát sem Brüsszel, sem Moszkva mellett. Ha az ország érdekei indokolják, akkor nyitott az együttműködésre (ahogy azt a ma aláírt megállapodások is tanúsítják), ha azonban Ukrajna számára nem hozna nyereséget egy-egy döntés (például a Naftogaz orosz kézre adása, vagy az ukrán gazdaságot védő vámok lebontása), akkor kőkeményen kiáll hazája érdekeiért, akár az átlagemberek számára fontosnak tűnő EU-s vízummentességet is feladva.
Tovább lavírozik a kijevi kormány
A hét eleji brüsszeli és kijevi tárgyalásokból világosan kirajzolódik az új, elsősorban Ukrajna gazdasági érdekeit szem előtt tartó külpolitika képe. Janukovics az előzetes várakozásokat meghazudtolva inkább Leonyid Kucsma korábbi elnök (aki egyébként sokan a jelenlegi államfő mentorának tartanak) egyensúlyozó politikáját folytatja, amelynek központi eleme az ukrán gazdaság érdekeinek védelme. A korábbi, Juscsenko-féle diplomáciai vonalhoz képest ez mindenképpen komoly váltás, azonban erős túlzás lenne azt állítani, hogy Janukovics a Kreml bábja lenne. Az ukrán elnök valóban tett engedményeket Medvegyevnek és Putyinnak, azonban az ország számára valóban fontos kérdésekben nem enged az orosz nyomásnak.
Európa és Magyarország számára fontos tanulságokkal bírnak a hét eleji találkozók. Hazánk 2011-es EU-elnökségének egyik kiemelt prioritása a Keleti Partnerség elmélyítése, amelynek egyértelműen Ukrajna a kulcsa. Azt azonban látnia kell a brüsszeli és a budapesti diplomatáknak is, hogy Kijevet már nem lehet pusztán az uniós tagság távolba vesző ígéretével motiválni, hanem konkrét, az ukránok számára gazdaságilag és politikailag is előnyös javaslatokat kell tenni, ha szeretnénk bővíteni az együttműködést. Az ukránok elsősorban vízummentességet szeretnének, az EU pedig a szabadkereskedelmi megállapodást kívánja tető alá hozni, de jelen pillanatban egyik fél sem hajlandó engedményeket tenni a másiknak. A magyar elnökségnek ezt a patthelyzetet kéne feloldania egy huszáros vágással. Kíváncsian várjuk, mit terveznek a Bem rakparton.
