A szerző, Liu Csen-san cikksorozata szerint Kína öt alkalommal volt nukleáris fenyegetés célpontja 1949 óta. Ezek közül a legkomolyabb a két ország közötti 1969 évi határkonfliktus idejére esett. Az akkori határincidensekben több mint ezer ember vesztette életét.
Liu azt írta, hogy szovjet diplomaták tájékoztatták Washingtont Moszkva abbeli eltökéltségéről: “véget vet a kínai fenyegetésnek, és atomcsapással szabadul meg ettől a modern kalandortól” (utalva Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőre), és felszólították az Egyesült Államokat, hogy maradjon semleges.
A kínai történész szerint Washington azt felelte Moszkvának, hogy az Egyesült Államok nem fog ölbe tett kézzel ülni, hanem maga is atomtámadást indít a Szovjetunió ellen, és nukleáris rakétákkal csap le 130 szovjet városra, ha Moszkva útnak indítja atomeszközeit. A fenyegetés hatott – írta a kínai történész -, Moszkva meggondolta a dolgot, Moszkva és Peking rákényszerült arra, a tárgyalóasztalnál keressen megoldást.
A kínai történész szerint Washington a Szovjetuniót nagyobb fenyegetésnek tartotta Kínánál, és az utóbbit akarta erősíteni a szovjet hatalom ellensúlyozására.
1969-ben mind Kína, mind a Szovjetunió – egymással össze nem hangolva, inkább versengve – támogatta a vietnami kommunistákat az amerikaiak elleni háborúban, a kínai vezetés pedig éppen azon a címen ostorozta Moszkvát, hogy az a “békés együttélést” hirdeti.
