A szavazás első fordulóját a rendre szélsőséges nacionalistának minősített Nikolic nyerte a szavazatok 39,99 százalékával, míg a második helyezett Tadicnak 35,39 százalékot sikerült szereznie. Ahhoz, hogy hátrányát előnyre változtassa, jelentős szavazói tömegeket kellene megmozgatnia, s erősen kétséges, hogy ez sikerül-e neki.
Az első forduló rácáfolt arra a szakértők által régen vallott hiedelemre, hogy a magas választási részvétel a szabadabban gondolkodó demokrata választókhoz szóló Tadicnak kedvez, Nikolic viszont – fegyelmezett, érte kiállni mindig hajlandó szavazótáborának köszönhetően – kisebb szavazási hajlandóság esetén van előnyben. A választás első fordulójában, január 20-án senki által sem vártan nagyon magas, 61,36 százalékos volt a részvétel.
Boris Tadic esélyeit jelentősen növelné, ha szilárd támogatókat tudna maga mögött, de ilyenek nincsenek. Csak kis, főleg nemzetiségi pártok álltak mellé – köztük a délvidéki Magyar Koalíció -, de egyetlen jelentős potenciális szövetséges sem szólított fel a támogatására.
Kostunica hátba döfte Tadicot?
Hátba döféssel ért fel az, hogy a koalíciós társ Vojislav Kostunica miniszterelnök, – akinek szófogadó szövetségese, Velimir Ilic 7,43 százalékot szerzett az első fordulóban – szerda este bejelentette: egyik jelölt támogatására sem szólítja fel követőit. Ugyancsak a választókra bízta a döntést a januárban a szavazók 5,43 százalékát maga mögé állító Cedomir Jovanovic liberális pártelnök.
Ha új szavazókat nem sikerül mozgósítani – és ez a kiugróan magas első fordulós részvétel után igen valószínű -, akkor a meglévő készletből kell gazdálkodni. Az dönti el a küzdelmet, hogy az a mintegy 24 százaléknyi választó, akik az első fordulóban nem Tadicra és Nikolicra szavaztak, ki felé hajlik. Az utolsó, de a szavazás napja előtt majdnem egy héttel készült felmérés szerint a radikális vezér biztosan számíthat a milosevici örökséget ápoló szerb szocialisták szavazataira (5,97 százalék a januári fordulóban). Ezt épp csak ellensúlyozza az 5,34 százaléknyi liberális szavazó újabb voksainak a zöme, s ezen túl Boris Tadic relatív többséget élvez a Kostunica és Ilic által iránymutatás nélkül hagyottak körében is.
EU vagy radikalizmus?
Nem biztos, hogy ez elegendő a győzelemhez. A szerbiai elnökválasztást Tadic és követői, valamint nemzetközi médiumok és európai politikusok ugyanis hiába emlegetik úgy sorozatosan, hogy döntés a fényes jövőt ígérő Európa, s az ország romlását okozó milosevici időkhöz való visszatérés között, a szerbiai átlagpolgár ezt nem feltétlenül hiszi el.
A szavazó tudja, hogy az országot nyolc éve az Európába menetelő demokrata, vagy magukat annak valló, s annak vélt politikusok vezetik. Ennek ellenére nem tudni, hogy Szerbia mikor kezdhet tárgyalni az EU-csatlakozásról, viszont állampolgárai csak nagyon nehezen utazhatnak Európába bárhova, az EU pedig épp most készül döntést hozni az ország egy részének, Koszovónak az elszakításáról.
Tomislav Nikolic a kampányt lezáró tévévitában megkérdezte, miért is riogatják vele (az évek óta minden választáson a legtöbb szavazatot szerző, de szövetségesek híján kormányzati pozícióba nem kerülő politikussal) a népet, miért szidják azzal, hogy EU-ellenes, amikor az EU szerbiai hívei is csak kudarcok sorozatáról tudnak beszámolni. Igazi, értelmes választ nem kapott, Boris Tadic csupán a Szerbia európai útjának fontosságáról szóló, a napi valóság fényében meglehetősen üresnek látszó jelszavakat tudott mondani neki.
